Csillagászati vagy szimbolikus jelentőségű tudomány?

Az asztrológia ősi tudomány. Ez nem jelenti azt, hogy ősi, érthetetlen nyelven kellene ezt magyarázni. Szándékunk szerint mindenki által érthető módon kívánjuk az asztrológiát emberközelbe hozni. Asztrológiai szimbólumokon át az egész világunk és életünk megérthető! Az asztrológia csillagászati alapokkal rendelkezik, DE EGY ATTÓL ELVONATKOZTATOTT szimbólumrendszerként érdemes rá tekinteni.

A Nap nem csak a Föld körül, hanem az égbolton is meghatározott pályán “halad”. A Nap látszólagos Föld körüli útja a napszakok, az égbolton pedig az állócsillagokhoz viszonyítottan megtett útja az évszakok változását jelenti. Mindez látszólagos, de az elődeink valóságosnak tekintették. Ezt a csillagászati szemléletet Ptolemaiosz fejtette ki a II. században, és róla ptolemaioszi vagy másként geocentrikus világnézetnek nevezték el. Ez a szemlélet uralkodott a XV. századig, amikor Kopernikusz megcáfolta, és rámutatott, hogy a bolygók mozgása indokoltabb, és könnyebb megérteni a jelenségeket, ha a Napot tekintjük központnak. Ez a heliocentrikus világnézet. Az indiai, babilóniai, és egyiptomi mesterek már jóval ez előtt is tisztában voltak a valósággal, és egy görög ember, Aristarchos, aki Kr.e. 312-230 között élt “A Nap és Hold nagysága és távolsága” című művében a Napot helyezte a centrumba.

Földünk hármas mozgást végez az űrben:

1. A saját tengelye körül forog nyugat-kelet irányban, amit a napszakok váltakozásában érzékelünk.

2. A Nap körül kering, egyidejűleg a saját tengelye körül is forog. Ezzel a mozgásával függ össze az évszakok, valamint a nappalok, és éjszakák hosszúságának változása. A Föld a Nap körül elliptikus pályán halad, s időszakosan közelebb és távolabb kerül tőle. Ezért halad különböző sebességgel, 0°57 szögperc 13 szögmásodperc és 1°1 szögperc és 11 szögmásodperc között egy nap alatt. A Föld nem a Nap egyenlítőjének síkjában kering, hanem hol felette, hol pedig alatta. Amikor a napegyenlítő felett jár a Föld, akkor déli felét a napsugarak magasabb, az északi felét pedig alacsonyabb szögben érik; ekkor van a déli féltekén nyár, az északin tél. Amikor “eléri” a Föld a napegyenlítőt, vagyis egyenlítője egy síkba kerül vele, akkor van nálunk a tavaszi napéjegyenlőség. A Föld keringési síkja a Nap fölé, illetve alá hajlik 23°27 perc hajlásszögben, ez az ekliptikai elhajlás.



3. Harmadik mozgása a földtengely elmozdulása. Ez egy képzeletbeli egyenes, amely a Föld északi és déli sarkát összeköti, és amely körül forog. Ez idézi elő a precessziót, a tavaszpont hátrálását. A Föld forgásával ellentétesen, és igen lassan (26 000 év alatt) kör alakú pályán mozog, így ez alatt mindig másik sarkcsillagra mutat, s az egyes csillagképek más-más pontján éri el a Tavaszpontot a Zodiákuson hátrálva minden évben kereken 50 szögmásodperccel. Ezért nem esik egybe ma már az állatöv és a csillagképek rendszere. Körülbelül 2000 éve esett a Kos csillagképbe a Tavaszpont.
Naprendszerünk a Hercules csillagkép irányába száguld másodpercenként 19 kilométeres sebességgel.

Derita mNemos

Ajánlom figyelmedbe további asztrológiai cikkeinket:

Asztrológiai házak

Az asztrológiai házak jelentése




Share Button

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük