LELKI TRAUMA – a múlt szégyene – félek, megőrülök

Igaz történetek

Lelki trauma

a múlt szégyene, félelem a megőrüléstől

Ahogy már előzőleg jeleztem, időnként írok eseteket, amelyek lehet, hogy segítenek feltárni, megérteni saját megoldandó dolgaidat. Persze mindenkiben sokféle öröklött vagy szerzett családi trauma van és ezek feloldása sok idő és munka, és módszerek, nem olyan egyszerű, mint ahogy 1-1 történet sugallaná. Mégis érdemes elindulni ezen a rögös úton, közeledve valódi önmagadhoz, a belső békességed, ezerszer harmonikusabb életed felé. Mert minden egyes lelki  trauma tégla letétele könnyebbé teszi az életed.

A MÚLT SZÉGYENE

Liza és anyja sosem álltak közel egymáshoz. Anyja gyakran mondta neki: egy hitvány csalódás vagy. Feltárva családja történetét, a következő derült ki. Anyai nagymamája egy kis faluban élt, és 16 évesen teherbe esett egy nős férfitől, aki ezt nem vállalta fel. Nagyanyát elküldték otthonról, ne legyen ő a falu szégyene, később sose ment férjhez, egyedül élte le életét, szégyenérzésben a törvénytelen lány gyermeke miatt. Ez a lány ugye, Liza anyja volt, aki meg azt érezte, hogy tönkretette anyja (nagymama) életét születésével. Ez az érzés ment át Lizába is. Mikor kezdte megérteni a múlt történéseit, együttérzés ébredt benne anyja és a nagymama iránt.

INTIMITÁS LECSENGÉS

Suzan sosem értette, hogy miért van az, hogy kapcsolataiban hamar lecseng az intimitás és szexualitás. Újra és újra ismétlődtek a helyzetek, maximum hosszabban-rövidebben ragadt benne a kapcsolatokban, de hiába kezdett mindig újat, még se sikerült. A családi rendszerének feltárását célzó beszélgetések során kiderült, hogy kicsi gyerek volt, mikor anyai nagymamája meghalt. A nagyszülei nagyon szerették egymást, olyan igazán tényleg jól sikerült házasságuk volt. Suzant nagyon megérintette, ahogy látta nagyapja mély gyászát és növekvő magányosságát a felesége halála miatt. Nagyapja egy más, zárkózott ember lett. Suzan 10 éves gyerekként megrémült, és megfogadta magában, hogy ő sosem fog párkapcsolatot kialakítani, mert úgyis elveszti majd a másikat. Persze ez a fogadalom, ahogy felnőtt, úgy tűnt, hogy elvesztette a jelentőségét. Valójában nem, végig ott dolgozott a tudatalattiban.

FÉLEK MEGŐRÜLÖK

Laurában 20 évesen kezdett kialakulni, hogy társaságban mindig pánikrohamok törtek rá. A beszélgetések során, figyelve szavait és családjában megélt múltbéli történéseit, kiderült, hogy Laura anyai nagyapját életében semmibe vették, vesztesnek tekintették, néha elmegyógyintézetben volt, és egy alkalommal megölte magát. A következő generációban Laura anyjának nővérét könyvelték el bolond vesztesnek, és ő is sokszor került elmegyógyintézetbe. A nagynéniről nem igen beszéltek a családban szégyellték, kirekesztették így. Az elutasított családtagok sorsa gyakran megismétlődik a következő generációkban. Most Laurán volt a sor, pánik-félelem a megőrüléstől, pánikok a bezártságtól. Laura a feltárás során megértette, hogy félelmei nem belőle erednek, hanem az ősöktől. Laura elképzelte őseit, kifejezve irántuk őszinte szeretetét. Tudatos lélegzéssel egybekötve elképzelte, ahogy visszaadja a félelmeit, amik nem hozzá tartoznak, és az ősök áldását kérte életére.

Mindenkiben sokféle öröklött vagy szerzett családi trauma van és ezek feloldása sok idő és munka. A módszerek léteznek és működnek, de ezen módszerek alkalmazása nem olyan egyszerű, mint ahogy a történetek sugallják. Mégis érdemes elindulni ezen a rögös úton, közeledve valódi önmagadhoz, a belső békességed, ezerszer harmonikusabb életed felé. Mert minden egyes lelki trauma tégla letétele könnyebbé teszi az életed. 

prof. Bókkon István

Bókkon István agykutató, metafizikus professzor úr további írásait az Emberlelkek rovatban találod.

Ez is érdekelhet:

A jóléti társadalmak népessége csökken – vajon meddig folytatódhat ez még?

Nyomott hangulat hazánkban – spiri vagy csak magányos?

Kapcsolat a holt lélek és a transzgenerációs epigenetika között






Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.