Mennyire érdemes gyermekcentrikusan nevelni?
Nagy divat manapság a gyermekcentrikusan nevelés, erről, mint baráti szülő- gyermek kapcsolatról beszélni, és ezt megpróbálni megvalósítani- miközben egyre több a kezelhetetlen gyermek. Na de a kérdés, ami ilyen esetben felmerül, ki lesz a végén a főnők? Amíg egy egyenrangú barátságban soha nem lesz igazi főnök egyik fél sem, a szülő gyerek kapcsolatban, bár lehet barátkozni a gyerekkel, de ez a fajta kapcsolat mindenképp tele lesz olyan élethelyzetekkel, amikor valakinek muszáj irányítani, utat mutatni a felelősséget felvállalni. Logikusan ez a szülő feladata, amit sokan sajnos nem tudnak érvényesíteni manapság.
Miről is van szó tehát? Legyünk vaskalaposak, rugalmatlanok, és érzéketlenek? Irányítsunk úgy, mint a katonaságnál? Ne barátkozzunk a gyerekkel? Nem, erről szó sincs…ne essünk a régi nevelés hibájába, ami túl szigorú és merev volt, és valóban nem gyerekközpontúként működött. Csak épp ne essünk a ló túloldalára sem.
Legyünk nyitottak gyermekünkre, hallgassuk meg, figyeljünk oda, akár tanulhatunk is tőle, de a szülő alapvető feladata a szeretet adásán kívül, hogy segítse, tanítsa gyermekét az életre, a szabályokra, a konfliktusok kezelésére és feldolgozására. Mi vagyunk, felnőttként a tapasztaltabbak Egy gyermek honnan tudná, hogyan működik a világ, hol vannak a határai, ha nem próbálgatná kitolni őket. Meddig mehet el a gyerek? – a szülő jó esetben folyamatosan megmutatja neki, hisz így rögződik be. Igen, ez egy idegőrlő, fárasztó, véget nem érő folyamat, de ezért miénk a felelősség, amikor gyermeket vállalunk. Ráadásul a gyermek akkor érzi magát biztonságban, ha ezek a határok biztonságosan feltérképezhetők a számára, és a szülő következetesen viselkedik. Ha hol így, hol úgy reagálunk, a gyermek is összezavarodik, és egyre többször, erőteljesebben próbálja kideríteni, vajon hogyan működik a szülő?- tehát azt fogjuk tapasztalni, egyre többször „rosszalkodik” És persze pillanatok alatt megtanulja megtalálni a kiskapukat, amit a szülő következetlen, fáradt, erőtlen, bizonytalan viselkedéséből fakad.
Ne féljünk, hogy ha betartatjuk a szabályokat és következetesek vagyunk, akkor nem leszünk szeretetteljesek, rugalmasak. A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, sőt.
További gondolatot a gyermeknevelésről itt olvashatsz.
Thuri Bea
Ez is érdekelhet:
Holisztikus gyermekfejlesztés rovat
A jóléti társadalmak népessége csökken – Vajon meddig folytatódhat ez még?
Évezredes titkaink – Családállítás, mint rejtélyfeltárási lehetőség