Önszeretet…

Úgy gondoltam, elmesélem nektek, hogy mit jelent számomra az önszeretet így 38 éves koromra. Kezdjük azzal, hogy mit szeretek magamban?
A legjobban azt a képességemet szeretem, hogy képes vagyok boldogan élni és ezt a boldogságot a környezetemre is kisugározni. Szeretem magamban a kitartásomat, hogy képes vagyok küzdeni a céljaimért és általában el is érem őket. Szeretem magamban, hogy a környezetem is elfogad olyannak amilyen vagyok, sehol sem kell megjátszanom magam, mindenki aki számít az életemben, az a “hibáimmal” együtt is szeret. Szeretem, hogy egyszerre vagyok intelligens, humoros és az érzelmi intelligenciám is elég fejlett. Nem csak akkor vagyok jó férj/apa vagy barát, amikor minden oké, de akkor is, amikor nehézségek adódnak és éppen nem mosolyog senki. Szeretem magamban, hogy optimista vagyok és igyekszem mindennek a pozitív oldalát meglátni. Szeretem ahogy sétálok az utcán hétfő reggel a munkába menet és arra gondolok, milyen csodálatos életem van. Érzem a szelet az arcomon, nézem a házakat, az embereket, élvezem a napsütést, vagy akár az esőt és úgy gondolom, hogy ez a sok nagyszerű dolog mind azért van, hogy engem boldoggá tegyen…

Sokan az önszeretetet és a boldogságot valami misztikus és elérhetetlen dolognak tartják, pedig azt tapasztalom, hogy mindössze döntések kérdése az egész. Dönts úgy az életed valamennyi pillanatában, hogy szereted magad és a boldogságot választod. Persze ez csak akkor működik, ha hiszel benne, hogy képes vagy rá. Én 17 évesen hoztam meg ezt a döntést egy elég depresszív időszakom után és azóta hibátlanul működik a módszerem. Ha én képes voltam erre éretlen tiniként, akkor bárki más is képes lehet rá!