különleges gyermekemet

Varázslatos volt, amikor különleges gyermekemet vártam

Varázslattal teli volt a ház, amikor különleges gyermekemet vártam

Forró nyár volt. Éjjel történt. Ötödik különleges gyermekemet vártam. Az egész 9 hónap elillant, valójában egy hónap volt belőle, ami terhesnek volt mondható. Házunk környékén mindig sok a fecske. Költözéskor akár 100 is összegyűlik az utcai dróton. Ilyenkor hangosan csivitelnek, egymás szavába vágnak. Talán az útitervet beszélik meg? Én egyiket sem értem a másiktól.
Aznap délután, uzsonnaidőben, egyik villásfarkú eltévedt. Besiklott csendes zuhanórepüléssel a gyerekszobába, ahol már egy 14 hónapos kisfiú lakott. Körülsiklott, ezt-azt megnézett, felkapaszkodott a függönyre, majd az egész házat végignézte.

Akkor este egy ismeretlen, jókora fekete cica ült a kapuban. Mint egy nagykövet. Csak ült és figyelt. A hatalmas kutyánk sem zavarta. Egész várandósságom alatt szóltak hozzám a macskák. Bárhol jártam, odaszaladtak, beszélgettek velem, majd tovább álltak. Szeretem az állatokat, de ez már meghökkentő méreteket öltött. Nem tudtam úgy kimenni az utcára, hogy ne lett volna egy társalkodó cica az utamban.
A melegtől már napok óta csak feküdni volt kedvem. Húzott a pocakom, és szívesebben hevertem a ventillátor előtt, mint kint a szabadban. A nagyok egész nap a medencéből ki-be ugráltak, hol bejöttek hüsölni, hol kifutottak pancsolni. De az én kis lakóm alig mozdult. Készülődött, bár még korai volt.

Éjjel izgatottság tört rám. Kérdeztem Tündérkeresztanyát, hogy vajon itt az idő? A biztonság kedvéért elküldte hozzánk a Születés Angyalát. Még hajnal 1-kor sem voltam biztos abban, hogy különválunk legkisebb kincsemmel. A legkisebb bátyus többször felébredt, ő is érezte a készülődést. Megkértem, hogy pihenjen, és majd reggel találkozunk, amikor már az öcsike kibújt. Megnyugodott. Nem is kellett neki más, csak hogy megerősítsem benne, én is tudom, amit ő pontosan érez. Érkezik a kistesó.

Ezután – talán a közös elhatározás miatt, vagy a kimondott szavak hatására – felgyorsultak az események. Elmentem zuhanyozni, mert VÍZre volt szükségem. Férjem már biztos volt benne, hogy szülünk, így felhívta a mentőket. Egy gyors zuhany után lefeküdtem a nappaliban. De nem volt időm a mentőket megvárni. A kicsi máris itt volt. Egy nyomásra kibújt két lábacska, de a feje bent maradt. Apa kérdezte, kihúzza-e? De tudtam, a lepény még ad neki oxigént. A húzással nagyobb kárt okozhatnánk. Vártunk.

Számoltam a másodperceket, nehogy kifussunk az időből. De a természet, a testünk tudta a dolgát. Egy ellazulás után jött az újabb nyomás. Apának épphogy el kellett kapnia a haránt fekvésből páros lábbal kiugró Miron babát.

Magamhoz öleltem a törölközőbe csavart kismanót. A mentők ekkor érkeztek meg. Halkan, óvatosan, de határozottan léptek be. Aztán megtorpantak. A szobát valami különös áhitat vonta be. Ragyogó fény áradt minden felől. Az ablakon különös lények kukucskáltak be, hogy meglássák, rendben megérkezett Ő. A mentősök elfelejtették a protokollt. Meghatottan tébláboltak. Ritka dolog, hogy egy haránt fekvő baba tökéletesen érkezik. Minden a legnagyobb rendben. Erre nem voltak felkészülve.

Aztán kisvártatva csak elvágták a köldökzsinórt. Lassan feleszmélt mindenki. Beengedtük magunkba a csoda fényét, ami még évek múlva is könnyekig meghat bennünket.
Mindez itt történt, a varázslat házában. Itt, ahol tündérek, koboldok és angyalok is gyakran megfordulnak.
Ez csak egy, az itteni különös történetekből. Egyike a Mironnal kapcsolatos csodáknak. De a legfontosabb 🙂

Mironon azóta is látszik a ragyogás. Mindenki érzi, van itt valami rendkívüli…

Szeretettel:
Mészárosné Kis Edit

Miron program

holisztikus szülő- és gyermekfejlesztő

A MIRON holisztikus életmód program javaslatait, szakértőit erre a linkre kattintva találod meg a Holisztikus gyermekfejlesztés rovatunkban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük