Az átlag magyar család

Tegnap átjött hozzánk Marci fiacskám kis bölcsis Barátnője Valentina és az anyukája Reka. Úgy fél éve barátkoztunk össze, azóta elég sokat találkozunk és beszélgetünk Rékával, amíg a gyerekek játszanak. Érdekes dolgot mesélt tegnap Réka. Azt mondta, hogy a baráti körénél egy beszélgetés közben feljött, hogy Magyarországon az összes általuk ismert párra elmondható, hogy a gyerekük megszületés után gyakorlatilag megszűnt a harmónia és a boldogság ahelyett, hogy mindez fokozódott volna. Itthon mindenki nagy csodát vár a gyerek születésétől, de a legtöbb családban sajnos erősen megtépázza a párkapcsolatot, vagy tönkre is teszi azt. Megállapították azt is, hogy külföldön viszont mindannyian ismernek fejenként 1-1 párt, akik pozitív ellenpéldaként gyerek mellett is meg tudták őrizni a szenvedélyt és a szeretetet egymás iránt, de itthon senki sem ismer senkit.

Réka itt büszkén bedobta érdekességnek, vagy kuriózumnak, hogy bizony ismer egy ellenpéldát itthon is. Szerinte a mi kapcsolatunk a feleségemmel egy “kivétel” itthon, és amióta minket megismert, már tud benne hinni, hogy a jó házasság gyerek mellett itt is kivitelezhető.

Egyfelől természetesen büszkék voltunk magunkra Jucival, a feleségemmel, amiért egy külső szemlélő így lát minket azután, hogy bepillantást kaphatott az életünkbe. Másfelől viszont ez el is szomorított kicsit. Nem tudjuk, hogy pontosan hány családból áll a Réka baráti körének az említett ismeretségi köre, de az azért durva, hogy állításuk szerint “mindenhol” hazavágta a gyerek a házasságokat a körben. Mellesleg megjegyzem, hogy a kapcsolatokat természetesen nem a gyerek vágja haza, hiszen amit egy gyerek haza tud vágni, az amúgy is nagyon gyenge lábakon állt, de ezt a kérdést most ne firtassuk.

Különösen szomorúnak tartom ezt a jelenséget annak a türkében, hogy én személy szerint azt gondolom, hogy amit mi csinálunk, abban semmi “extra” nincs. Azt gondolom, hogy egy ideális világban a mi házasságunk egy egyszerű “átlagos szürke” házasság lenne, és nem azért mert nem csináljuk jól, vagy nincs bennünk szenvedély és szeretet, hanem azért, mert tényleg semmi különöset vagy extrát sem teszünk.

Nagyon röviden megfogalmazva amit teszünk az annyi, hogy igyekszünk minden nap újra és újra kivívni valamivel egymás tiszteletét és szeretetét. Igyekszünk egymásban a szépet látni és kellő mennyiségű és minőségű időt tölteni együtt. Igyekszünk energiát fektetni a mindennapos intim pillanatok megteremtésébe is, ami elég sokszor eredményezi a szexuális energiáink ébredését is egymás iránt. A fiacskánkat pedig igyekszünk a lehetőségeinkhez képest türelmesen és racionálisan nevelni, tengernyi szeretetben.

Én azt gondolom, hogy mindaz, amit most felsoroltam egy családban tényleg az “alapnak” kellene lennie és szomorúvá tesz, hogy mindez kuriózumnak számít, hogy egyszerű kis “átlagos szürke” családként “szuper család” lehetünk, akiket kirakatban kellene mutogatni. Kicsit úgy érzem magunkat, hogy a vakok között fél szemmel mi vagyunk a királyok, mert egyértelműen látom, hogy nekünk is mennyi fejlődési potenciál van még a kapcsolatunkban és mi is milyen messze állunk az általunk elképzelt ideális képtől.

Mindezek után újabb megerősítést nyert bennem az, hogy folytassam tovább a coach tevékenységemet, mert ha csak 1-1 apró kis gondolatot át tudnak venni tőlünk más családok és be tudják építeni a mindennapjaikba, akkor már megéri ez a sok erőfeszítés, amit teszek…

Gilján János életmód-, párkapcsolati és szexuál coach