Önsajnálat – ennél nem létezik nagyobb ellenséged!

Nézzük meg, milyen az, amikor kívülről is látható az önsajnálat!

Helyezkedj el kényelmesen! Ha tudsz, lazulj el, de igazából inkább a képzelőerődre van szükségünk.
Képzeld el, hogy kilépsz a testedből, és kívülről figyeled meg magadat. Nézz végig magadon, ahogyan ülsz a székeden. Látod magadon a problémádat? Ha egy barátod lennél, észrevennéd magadon, hogy ennek az embernek valami görcsbe húzza a testét? Látnád magadon, hogy az arca feszültebb a kelleténél? Vagy hogy idegesen motoszkál a kezével?

Ugye, nem kell mondanunk, a stressznek mások által is jól látható jelei vannak. Nem is baj, hiszen ezek a szervezetünk vészjelzései a külvilág számára. Így kér segítséget testünk, még akkor is, ha mi magunk ezt nem akarjuk.

Mi történik azzal, aki sajnálja önmagát?

Gyakorlatilag egyfajta stresszt tart fenn folyamatosan, amivel a külvilág számára jelzi: őt most sajnálni, védeni, támogatni kell.
Vajon, a világ tényleg támogatja azokat, akiknek szükségük volna rá?
Hát, azt hiszem, még nyugodtan kijelenthetem, hogy ez az Emberiségre nem jellemző…

Van, amikor tényleg támogatásra szorul valaki, tényleg olyan nehéz életszakaszon megy keresztül, ami mindenki számára egyértelműen egy pocsék helyzet. Ilyenkor általában az emberek kirukkolnak magukért, és igenis segítenek, kedvesek és akkor is védelmezőek, ha nem kérjük meg erre őket. A legváratlanabb helyekről is jön a segítő kéz, és szívünk megtelik örömmel, mert megkapjuk azt a kellő támogatást, amivel képessé válunk a tovább lépésre.

No, de sokszor előfordul, hogy csak azt hiszi magáról az ember, hogy egy olyan állapotban van, amikor megérdemelné a védelmet, segítséget, támogatást. DE mégsem kapja meg…
Talán nem is az az érdekes, igaza van-e vagy sem, hanem, hogy miként érez önmagával kapcsolatban.

Amikor sajnáljuk magunkat, akkor energiát akarunk másoktól szerezni. Ezt mondhatjuk jogtalan energiaszerzésnek, mert nem dolgoztunk meg érte, nem adtunk sem az egyéneknek, sem a világnak semmit, ami miatt megérdemelnénk a plusz energiákat. Az ilyen ember még az életerő körforgásáról is lekapcsolódik, hogy még inkább sajnálhassa magát…
Aki teljesen elzárkózik, és csak veszett kutyaként csahol, odamar mindenkinek, az nem csodálkozhat, ha nem segíti senki. Az ilyen leginkább azokat szokta megmarni, akik segítik őt. Az élet szokta egy nagy pofonnal az ilyen mérgező embert helyrepofozni. Nem is erről a szintről szeretnék beszélni. Aki ebben az állapotban van, az biztos nem áll neki megjavítani az életét, így nem olvassa az ÉLETKEDVcsináló részeit.

Nekünk azzal a mértékű önsajnálattal lehet dolgunk, aki még tartja magát, aki csak a mélyben, szépen csendben szomorkodik el időnként élete egy-egy keserű momentumán. Az ilyen emberek hajlandóak még tenni önmagukért, és olvashatják el írásaimat.
Azt mondom, ez a melankolikus hangulat alkalom adtán (főleg, ha még az eső is esik) kifejezetten kellemes tud lenni 🙂 Számtalan művész ebből merít ihletet alkotásaihoz. Ebből is látszik, hogy ez nem egy rossz állapot.
Az a rossz, ha mindig ez a jellemzőnk!

Észre kell venned magadon, milyen vagy? Figyeld meg magadat néhány napon keresztül! Mi a jellemző Rád? Naponta hányszor merül fel Benned az önsajnálat?
Még egy nehéz életszakasz alkalmával sem jó, ha naponta sajnálod magadat valamiért!!!

Miért baj az önsajnálat?

Ez a kellemesen melankolikus érzés a legnagyobb ellenséged a világon! Amikor sajnálod magadat, akkor másoktól akarod akár tudatosan, akár tudattalanul elvenni az energiát. Ez általában egy energiarablással történik, ami a másik számára kellemetlen érzést fog okozni, bár nem biztos, hogy felfogja, mi is történik. Az önsajnáló ember kötekszik, haragos, megmarja a másikat, vagy nyafog, és látványosan szenved, direkt vagy akaratlanul is szerencsétlenkedik. A külső személő vérmérsékletétől függően vagy felpofozni, vagy megmenteni akarja az ilyen állapotban lévő embert. Mindenkiből hatást vált ki, mivel ez egy erősen kisugárzó érzés, még ha el is akarjuk titkolni. Ez időlegesen kellemes lehet az önsajnálónak, bármit is tesznek vele, hiszen az ő legnagyobb problémája: A SZERETETHIÁNY.

A szeretethiányról könyveket lehetne írni (és valószínűleg ezt meg is tették már sokan). Az esetek nagy részében már a csecsemőkorban gyökerezik, de egyre inkább látható, hogy ez az állapot képes apáról fiúra, anyáról lányára szállni.

Éppen ezért nagyon fontos tisztázni önmagaddal, ha felfedezted ezt az érzést önmagadban:
Van okod sajnálni magadat?

Valóban olyan rossz a helyzet?

Vagy egy kis kreativitással valami jót is ki lehetne hozni belőle?

önsajnálat 2 — Engedd magadba az életerőt! Korlátlanul áll rendelkezésedre!

Ha a számvetésed eredménye az, hogy egy ragyogóan napsütéses napon kifejezetten érthetetlen az önsajnálatod, akkor itt az ideje a Kettős eltolódás jelenségét vagy a traumaöröklést tanulmányoznod. Akár egy családállításra is elmehetnél, hogy megtudd, KI SAJNÁLJA MAGÁT BENNED?
Ha már felmerül az a kérdés Benned, hogy talán nem is a TE saját érzésedet érzed, akkor könnyebb eltávolodni tőle, és leválasztani önmagadról. Ehhez nem árt szakértő segítségét kérned…és nem, nem kell attól tartanod, hogy kettős személyiséged lenne…
Ha olvastad a Dűne első részét, abban részletesen leírták, hogyan adják át egymásnak emlékeiket a Bene Gesserit boszorkák. Nos, az a helyzet, hogy ez a tudomány mai állása szerint nem csak boszik esetében van így, hanem a sejtmemória 14 generáción át őrzi meg az elődök élményeinek emlékét. Ezek az emlékek tudattalanul irányítják logikusnak vélt döntéseidet és érzelmeidet egyaránt!
Vagyis nem árt tudni, mit is éltek meg elődeid, mert adott életszakaszodban talán éppen az ő emlékeik miatt sajnálod/betegíted meg magadat. Pedig Neked sokkal jobb életed is lehetne!

Ha úgy döntesz, a TE életed a TE kezedben van, és csakazértis jól érzed magadat, megküzdesz az eléd kerülő akadályokkal, bármit is éltek meg elődeid, akkor itt kérhetsz segítséget.

Az önsajnálat nem visz előbbre. Te döntesz, kimászol-e belőle, vagy inkább egyre jobban dagonyázol benne, míg a betegség vagy alkohol vagy drogok el nem visznek, újabb adag feldolgozhatatlan sejtmemóriás emléket adva utódaidnak…

Hogy lehet kimászni az önsajnálatból? A Sikered titkai rovatunkban sok mindent találsz a témában!

Szeretettel: Mészárosné Kis Edit / Derita

Ez is érdekelhet:

Epigenetika és emlékezés

A férfiak is sírhatnak

Önsajnálat – nincs ennél nagyobb ellenséged az életben!

SZER-ETET

Az élet élvezetére való tudatos törekvés

Öröklött családi minták – és amit kezdhetünk velük

Családi átok – hogyan bocsáss meg szüleidnek?

A Teremtés üzenete

Szerelem és párkapcsolat rovat