Békére csak az lelhet, aki önmagával is megbékél…
Egy újabb rendkívül egyszerű gondolatot hoztam nektek, ami a legtöbb ember számára mégis teljesíthetetlen feladatként tornyosul a fejük fölé. Mivel szociális lények vagyunk, rendkívül erős bennünk a megfelelési kényszer az embertársaink felé, amivel mindössze annyi a probléma, hogy a sok önszabályozó mechanizmus közben szép lassan eltávolodhatunk önmaguktól. Hogyan leljünk mégis békére?
Minél jobban eltávolodik valaki önmagától, annál jobban fog szenvedni emiatt, és a távolság egy folyamatos frusztráció formájában fog jelentkezni. Az teljesen egyénfüggő, hogy ki milyen formában próbálja oldani ezt a frusztrációt. Van aki a környezete, van aki önmaga ellen fordul de sajnos nagyon kevesen vannak azok, akik felfedezik, hogy az önmagukhoz visszatalálás jelenti az egyetlen kiutat.
A társadalom hajlamos letörni az öntörvényű nehezen beilleszkedő embereket már gyerekkorban, akik jószerivel pont ezen letörő szándék miatt fognak szélsőséges irányba elmenni felnőttként. Amikor az elfojtások hatására az energia eltorzultan tör a felszínre, akkor keletkeznek a valódi komoly problémák, akkor válhat valaki akár deviáns bűnözővé vagy súlyos beteggé is.
A megoldás tekintetében két vonalon érdemes gondolkodni:
1. Megelőzés:
Nagyon fontosnak tartom, hogy már gyerekkorban mindenki személyre szabottan tudja megélni önmagát és kifejezni a saját energiáit. A diszharmóniát úgy lehet a legjobban elkerülni, ha hagyjuk a folyamatokat önmaguktól kifutni ahogyan megszületnek. A gyerekeknek egyfelől szükségük van sziklaszilárd keretrendszerekre, ahol működni tudnak, de ugyanakkor arra is szükségük van, hogy az energiáikat kifejezésre juttathassák. Mondok egy példát: Nem katasztrófa, ha egy gyerek agresszív, egyszerűen el kell vinni őt valamilyen küzdősportot csinálni, ott kiélheti az ilyen késztetéseit. Ellenben ha állandó elfojtásra kényszerítjük, azzal csak eltorzítjuk a lelkét és az agresszív energiái vagy őt fogják megbetegíteni, vagy a környezetén fog erőszakot venni.
2. Kezelés:
Úgy gondolom, hogy sosincs késő elkezdeni megélni azt, ami valójában bennünk van. Egy fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet: Nem kell mindenkinek megfelelni, mert nem is lehet. Amennyiben önmagunkat adjuk, akkor azok az emberek lesznek mellettünk, akik önmagunkért szeretnek. Ha olyasvalakibe ütközünk, akinek nagyon nem vagyunk szimpatikusak, egyszerűen ignoráljuk a problémát, kivéve persze, ha a főnökünkről van szó.
Jómagam elég sok helyről lettem már kirúgva életem során, mindig megosztó személyiség voltam és az egész életemet végigkísérik azok az emberek, akik le akarták törni a másságomat, vagy vissza akartak húzni. Voltam elég tökös ahhoz, hogy kitartsak önmagam mellett mindezek ellenére, így sikerült megteremtenem a belső békémet is. Amíg vannak elegen, akik azért szeretnek, ami vagyok, nem nagyon érdekel, hogy hányan nem szeretnek ugyanezért. Amíg valaki mérgelődik valamelyik tulajdonságom/tettem miatt, addig én boldogan élek a kis családommal és kiválóan érzem magam a társaságukban. Mindenkinek lehetősége van meghozni ugyanezt a döntést a saját és a családja boldogsága érdekében. Mindenkinek jogában áll ignorálni a rá nem vonatkozó kritikákat és a visszatartó erőket, mindezek csak a döntéseinken múlnak.
Egyetlen szabályra viszont felhívom a figyelmet a békére lelés útján:
Csak akkor tiszta út a bennünk lévő késztetések megélése, ha ezzel másnak valódi károkat nem okozunk. Viszont ha ezt az egy pontot tiszteletben tartjuk, máris szabaddá válunk, mert azt tehetünk, amit csak akarunk.
Ha érdekelnek még további gondolataim is, melyek segítségével bárki megteremtheti a saját és a családja boldogságát, ajánlom a figyelmedbe a könyvemet.
Gilján János életmód- , párkapcsolati és szexuál coach
Ez is érdekelhet:
Önsajnálat – nincs ennél nagyobb ellenséged az életben!
Az élet élvezetére való tudatos törekvés
Öröklött családi minták – és amit kezdhetünk velük
Családi átok – hogyan bocsáss meg szüleidnek?
Szerelem és párkapcsolat rovat
Egyszer csak megértitek, ez a lényeg
Szexuális élet a gyermekvállalást követően
Mit tegyél, ha vágyadban minden más szerepel, csak a párod nem?
A babafejlesztés a szülőfejlesztéssel kezdődik
Cölibátus szindróma – amiért több felnőtt pelus fogy, mint gyerekre való
Prenatális emlékek – őszinte gyermeki megnyilatkozásos videó az ikerlelkéről!
Minden nap energiahiánnyal küzdesz? Hogyan lehet ezen segíteni?
Ha tudatosan vállaljuk be a nehézséget, az mindenképpen kifizetődik
SNI gyermeket nevelő családok – Nektek is jár a figyelem!
4 hozzászólás
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.