Mi az értelme a szerencsétlenségek sorozatának?
Olyan sokan kerestetek meg magánban a sorozatos szerencsétlenségek megtapasztalása után/közben és kétségbeesve ettől, hogy mivel jelenleg mindenkinek nincs időm válaszolni, itt fogom végrehajtani egyben: Mi az, ami egyből feltűnik mostanában? Az hogy ott érkezik támadás felénk, ahol a legjobban érintettek vagyunk érzelmileg. Ez nem véletlen. A félelmeinkkel való szembesítés időszaka zajlik. Hogy ezt mi vezérli nem tudni, elég annyit tudni, hogy ezek nagy valószínűséggel próbák a visszaszívás előtti tisztulás kihagyhatatlan összetevői.
Mi a visszaszívás:
Ez a multiverzum valaha létrejött, de ebben a formában nem tart örökké, folyamatosan benne rejlően múlik, s elérkezett az ideje hogy idős korára globálisan visszatérjen minden oda, ahonnan valaha kiáradt. Azok, akik a magasabb átlátás birtokában vannak, azok úgy veszik észre nem történik semmi különös és nem mennek sehonnan sehová, mert nem azonosultak egyetlen formai képződménnyel sem, így nem is rázza meg őket, mert eleve a nemkettős formamentes birodalom tapasztalói.
De, akik nem értek el ilyen megvalósítási szintet, azoknak kemény lesz ez az időszak, mert látszólag tömeges forma-elhagyások jönnek létre. Ezt igen nehéz feldolgozni a többségnek. Éppen ezért előtte a durvább félelmek felszámolása zajlik mikroszinten, kinek-kinek a problémái szerint, mégis mindenkinél makrokozmikus tágasságban.
Félelemre nincs ok, hogyha úgy érzed omlik össze világod és a biztonság, amit játékos képzeteddel létrehoztál papírvárként esik szét. Minden úgy történik, ahogy lennie kell. Nyugalom, mindenkinél zajlik, nem egyéni, csak valaki jobban viseli, valaki kevésbé. A lényeg annak megértése, hogy akármit tapasztalsz, nem Téged büntet a sors, mindenkivel zajlik, akár bevallja ezt akár nem.
A saját tudatod. De hívhatod karmának is, a parák és a vágyak összessége. (igen, a parák is egyfajta vágyak 😀
A karma implicite kifejeződése a vonzás törvénye. Ezért simán tudatosan lehetsz a szerencséd (szerencsétlenséged) kovácsa.
Csak lazán, ahogy Lao Ce is mondta. Wuweiiii Juuuheeiii 😀
Edward Fekete Most ezzel a posztoddal is csak ráhúztad a magad látásmódját az egészre. 😛
De valóban nagyon nehéz kérdés, hogy egy elképzelt lény vagy egy elképzelhetetlen Én teremti és élvezi a valóságot.
Ha előbbit fogadod el, akkor elszenveded a sorod, ha utóbbit akkor kovácsolod.
Praktikus okokból a tudáshoz érdemesebb tudatosnak lenni. 🙂
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.