Magam, mint kutató, tanulmányozom az alternatív módszereket. Tudjátok az egyik kedvencem a családállítás, ami ősi módszeren alapszik. Több száz ilyenen vettem eddig részt, ahol belátni a családok, kapcsolatok valódi világába. Hiába mondja valaki, pl. ő szereti az apját vagy anyját, vagy éppen a párját, már beszélgetéskor látni egyes szavak nem erre utalnak, és állításkor rögön kiderül, hogy nem igaz.

Akik családállításra jönnek, szinte mindegyike azzal kezdi, párkapcsolati probléma, azt hiszi onnan érkezik a megváltás, hogy élete boldog legyen. És szinte mindig kiderül, hogy a hiba a múltból érkezik. Szülői minták, szülői irányítások, ikervesztés, halott testvérek vagy rokonok lelkei, akik itt maradtak és uralnak, nőiesség-férfisság kérdése a szülői minták hiányában, velem sosem foglalkoztak, ezért magányos vagyok, és nem engedem magam szeretni és nem is tudok.

Vagyis kiderül, vagy elindulunk egy hosszú, és nem könnyű úton magunk és a teremtő megtalálása és lelki igényeink feltárása végett stb., vagy forgunk a mókussal együtt a kerékben, aki azt hiszi halad, közben csak forog, önmaga körül. Valójában önmagad, a lelked, és a kapcsolódást a teremtéshez, a belső békéd, ezt keresed. E nélkül bármilyen kapcsolatban magányosnak érzed magad. Persze vannak, akik ezt észre sem veszik, mert pl. egy ikervesztés kapcsán a munkamánia egész életükben kitart, azaz lefedik/maszkolják a fájdalmat, mert addig se érzik a magányt.

Valójában egy jól működő párkapcsolat, az egy ajándék akkor, mikor megtaláltad a lelked. Tehát a cél valami ilyesmi lehet, a sorrend felnőtt korban. Lehet olyan kapcsolatod, ami egész jól működik, de, amíg magad nem találtad meg, úgyis érzel majd valami űrt mindig.

Önmagad és a Teremtő-párkapcsolat – gyermek – szülők-barátok.

Persze ez nem jelenti azt, elhanyagolod bármelyiket is, de a lelki sorrend ilyesmi, és mindegyiket a megfelelő helyén és arányban kezeled. 

prof. Bókkon István

Oriah Hegyi Álmodó Indián törzsfőnök verse