Megelőzés – A házasság megmentésének lehetőségei

Mostanában olvastam pár megható, állítólag igaz történetet, melyekben emberek mentették meg a haldokló párkapcsolatukat/ házasság-ukat. Ötleteket akartam gyűjteni, hogy másoknál milyen módszerek segítettek, hogy bővítsem az eszköztáramat a hozzám fordulók megsegítéséhez. Azonban a történetek olvasása közben egyre erősebben kristályosodott ki bennem egy gondolat:

Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha nem kell megmenteni ezeket a házasságokat, mert nem hagyják odáig fajulni a dolgokat, hogy a szakítás szélére kerüljenek!

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy megszerzik a partnerüket és természetesnek veszik, hogy a partner és a szerelem már az övék, nem kell érte tenni semmit. Megvették a boltba, hazavitték és birtokolják azt. Elfelejtenek további energiát fektetni abba, hogy a szerelmüket fenntartsák. A fő ok általában a szülőktől látott minta. Ha azt láttuk gyerekként, hogy a szüleink is csak vergődtek egymás mellett, úgy nagyon nehéz elhinni, hogy létezhet virágzó házasság is.

A párkapcsolat ezek után logikusan hanyatlásnak indul és a pár egyszer csak azon kapja magát, hogy már nem egymással, hanem egymás mellett élnek. Intimitás nulla, közös programok nem nagyon vannak, a szex is több hónapja szünetel. A beszélgetéseiknek nincs mélysége, és nem is emlékeznek, hogy mikor bolondoztak vagy nevettek együtt utoljára.

Ebben a helyzetben logikusan következik, ha senki sem tesz semmit, ami kimozdítaná a kapcsolatot az elakadásból, akkor egy boldogtalan és sivár “közös élet”, vagy egy válás lesz a történet vége. Nagyon ritka az olyan példa, ahol egy ilyen állapotot vissza tudnak fordítani és újra tudják teremteni a szerelmet és a harmóniát.

Ahol mégis sikerül, ott a félelem szabadítja fel a kreativitást. A félelem az élet szétesése miatt. Hirtelen jönni kezdenek a megoldások. Felismerni a saját hibákat, abbahagyni a másik állandó hibáztatását, újra életet lehelni a haldokló kapcsolatba és reménykedni, hogy a másik ebben partner lesz és követni fog. Szánalmasan kevés esetben sikerül, de NEM lehetetlen. Akik ebben a sajnálatos helyzetben vannak, azoknak mindenképpen érdemes megpróbálniuk! Ajánlok is elolvasásra egy kedves történetet, lehet ötletet meríteni belőle: http://nokomment.cafeblog.hu/…/hogyan-mentettem-meg-a-haza…/

Most viszont azokhoz szeretnék szólni, akiknek még jó a párkapcsolatuk, azokhoz, akik még szeretik egymást a párjukkal. Azokhoz is szólnék, akiknél már kicsit megkopott a régi fény, de még nagy gondjuk nincsen. Képzeljétek el, hogy már teljesen elhidegültetek egymástól és a szakítás szélére kerültetek! Mit mondanátok abból a helyzetből a mostani önmagatoknak, hogy mit csináljon másképpen? Milyen tanácsaitok lennének önmagatok számra azért, hogy elkerüljétek a teljes elhidegülést? Miért ne tehetnétek meg már most azokat a pozitív lépéseket, amik felvirágoztathatják a kapcsolatot? Miért kellene megvárni, amíg minden elszürkül körülöttetek?

Egy kicsit olyan ez, mint a riasztó rendszer a házatokban, a biztosítás a kocsin, a KRESZ szabályok a forgalomban, vagy bármi, ami egy negatív esemény bekövetkeztét hivatott meggátolni. Minden nap ott van a lehetőség a kezetekben, hogy a boldog párkapcsolatot válasszátok, csak tenni kell érte. Ha nem tesztek érte semmit, azért ti lesztek a felelősek és nem más! Lehet utólag is tanulni persze a bajból, de én a megelőzésben jobban hiszek. 

Az intimitás legyen a cél!

Sokak számára ismerős helyzet, hogy amikor van gyerek, akkor a spontaneitás elmúlik; hiába kívánja meg a házaspár egymást, ki kell várni, míg a gyerek elalszik, addigra pedig a vágy is alábbhagy. Ezzel szinte észrevétlenül elkezdődik egy negatív tendencia, aminek a mélypontján a szerelmeskedés eltűnik a kapcsolatból.

Nóri (38 éves, egy gyermekes családanya, 8 éve van a férjével) azt mondja, „mire hazaérek a munkából, lefektetem a gyereket, már késő este van. Semmi igényem, energiám nincs, hogy még bármi egyébbe is belekezdjünk. Hogyan, mikor? Már az is nagy szó nálunk, hogy ha egy félévben háromszor történik valami… ”

Az adott problémára ezt a reakciót írtam:
„A feleségemmel, Judittal, az találtuk ki, hogy legyen egy olyan időszak, ami csak rólunk szól. Lerakjuk a gyereket este kilenckor, legkésőbb tízig biztosan elalszik. Ezután mi rendbe tesszük magunkat –fürdés, fogmosás, stb.- tizenegyig végzünk, így éjfélig van egy óránk, ami csak a miénk. Ilyenkor nem kezdünk el tévézni, könyvet olvasni, sőt eltesszük a mobiltelefont is. Ha a munkahelyen a főnök kérésére tudjuk tartani a határidőket, akkor otthon is képesek vagyunk rá. Persze ez nem úgy néz ki, hogy ütött az óra és hurrá szexelünk, hanem beszélgetünk, masszírozzuk, simogatjuk egymást. Nem a hancúrozás a cél, hanem az intimitás, ami viszont nálunk az esetek bő ötven százalékában feléleszti a szexuális energiákat is. Tehát van, amikor az összebújásból szex is lesz, de az is lehet, hogy nem (például ha túl nagy a fáradtság), viszont ez utóbbi esetben is kellemes perceket élünk át. A cél mindig az intimitás legyen, ami jó eséllyel felébreszti a vágyat, de az se baj, ha aznap pont nem. Annak soha nem lesz jó vége, hogy most azonnal kapcsoljuk ki a tévét és hajrá szexeljünk. Ebből jönnek az erekciós problémák, vagy a nők részéről a kiszáradás és az együttlét máris rossz élményként raktározódik el mindkét félben.”

Ha szükséged lenne néhány ötletre, hogy hogyan tudnád MOST megerősíteni a párkapcsolatodat, a könyvemben rengeteg ötletet találhatsz hozzá

Gilján János

Gilján János párkapcsolati- és szexuál coach írásait a Boldogság és Szenvedély rovatunkban találhatod.

Ez is érdekelhet:

A Jin-Jang engergia kicserélődésének pszichológiája

Szerelem és párkapcsolat rovat

A férfiak is sírhatnak

Önsajnálat – nincs ennél nagyobb ellenséged az életben!

SZER-ETET

Az élet élvezetére való tudatos törekvés

Öröklött családi minták – és amit kezdhetünk velük

Családi átok – hogyan bocsáss meg szüleidnek?






Share Button

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.