Érdemes a férfiakkal érzelmekről, erotikáról és párkapcsolatról beszélni?

A minap belebotlottam Mester Dóra blogján egy nagyszerű cikkbe, ami feltett egy egyszerű kérdést: Érdemes a férfiakkal érzelmekről, erotikáról és párkapcsolatról beszélni?

A rövid válaszom az, hogy természetesen érdemes. Ezen a téren a férfiaknak kell sokat tanulniuk a nőktől, a férfiak “érzelmi impotenciája” rengeteg probléma forrása, van bőven hova fejlődnünk. Jómagam kicsit kiváltságos helyzetben vagyok, mert én azt tanultam a szüleimtől, hogy bármiről lehet, sőt érdemes is beszélni, amit fontosnak tartok, legyen szó akár érzelmekről, párkapcsolatról vagy szexről. Én kimondottan férfias férfinak tartom magam, mégsem gondolom úgy, hogy az érzelmeim felvállalása férfiatlan cselekedet lenne. Első lépésben ezt kell megértetni a pasikkal, ha ilyen dolgokról beszélnek az nem heréli ki őket, hanem egész egyszerűen jobbá teheti az életüket. Miért és hogyan teheti jobbá? A férfitársaimnak azt üzenem, hogy az élet valamennyi több résztvevős területére elmondható, hogy megfelelő kommunikáció segítségével, egymás pontos megértése által lehet csak hatékonyan dolgozni és eredményeket felmutatni. Legyen ez egy céges projekt, egy alkotó vagy szerelő munka, egy ház felépítése, vagy bármi, ahol többen dolgoznak egy cél érdekében. Azok a területek, ahol a kommunikáció nem megfelelő, szinte bizonyosan nem lesznek hatékonyak, sőt a félreértések csak mellékvágányokra terelik a folyamatokat és törekvéseket. Mitől lenne egy párkapcsolat, egy házasság, vagy akár a közösen megélt szexuális élet minőségi fejlesztése más, mint egy projekten való munka? Egy párkapcsolat kizárólag a megfelelő kommunikáció segítségével tud hosszútávon működőképes maradni. A megfelelő kommunikáció alatt természetesen nem a semleges dolgok megvitatását értem (bár az is fontos) hanem a párkapcsolatot, az érzelmeket, vagy akár a szexet érintő fontos kérdéseket.

Tetszett, ahogy a cikk kifejtette a férfiak és a nők fejében eltérő intimitásformákat! Viszont annyit hozzátennék, hogy sokan hajlamosak az intimitást összekeverni a szexel. Az én fejemben az intimitás a közösen megélt meghitt pillanatokat jelenti. Ez lehet egy jó beszélgetés, egy összebújás, egy masszírozás, egy simogatás, stb, de ezek történhetnek akár egyszerre is. Az emberek hajlamosak abba a hibába esni, hogy elvárásként, vagy teljesítendő kvótaként tekintenek a gyakori szexualitásra, és ezzel teljesen hazavágják a vágyat, majd azzal együtt a párkapcsolatukat is. Az én véleményem szerint fordítva kellene gondolkodni! A mindennapos intimitásra kellene “teljesítendő kvótaként” tekinteni, azaz minden nap venni a fáradtságot és beszélgetni, simogatni, ölelgetni, puszilgatni, stb a társunkat. A mindennapos intimitás egyik logikus következménye lesz a gyakori szex is, ezzel rögtön két legyet lehet ütni egy csapásra. A legfőbb célomnak azt tekintem, hogy az embereket a gyakoribb és mélyebb intimitás irányába tereljem. Optimális esetben a szex a megkoronázása egy nagyon szépen felépített intim hangulatnak, viszont intimitás nélkül ez a fantasztikus tevékenység destruktívan ellenünk és a párkapcsolatunk ellen fordul. Minden nap lehetőségünk van helyesen dönteni és az intimitást választani, viszont abba bizony energiát kell fektetni, ami fárasztó lehet. Sokszor mire ágyba kerülünk már egyszerűbbnek tűnik csak “levezetni a feszültséget” egy gyors szex hevében, ami néha valóban jó lehet, de hosszútávon és rendszeresen alkalmazva sajnos bizonyosan hazavágja a vágyat és hazavágja a kapcsolatot is.

A megoldás egyszerű. Aki ezt elolvasta este bújjon össze a párjával és minden szexuális szándék nélkül szeresse, ölelje, puszilja, és mondja el neki, hogy mit érez iránta. Garantálom, ha nem nagyon fáradtak, akkor fel fog éledni a szexuális vágy is közöttük, de ha nem, akkor is jó érzéssel fognak lefeküdni aludni. Egy próbát csak megér, nem?