De hogy jön ide Marston professzor ?!

Eredetileg a film címe Marston professzor és a Csodanők, de a filmben annyira erős szerepet kap a poliamória és a BDSM, hogy már csak ezek miatt is érdemesnek tartom megtekinteni. Egy kritikát itt olvashattok róla a linkre kattintva.

BDSM témakörben már írtam egy cikket, ezt elolvashatjátok itt.

Mint azt igyekszem elég világosan kommunikálni, jómagam egyszerű heteroszexuális krapek vagyok, monogám párkapcsolatban élek boldogan a kis feleségemmel és a fiacskámmal és a BDSM egyik ága sem vonz. Innentől máris felmerül a huncut kérdés, hogy akkor miért akarok véleményezni bármit, ami nem fér bele a világképembe és egyáltalán miért foglalkozom ezekkel a gondolatokkal, ha annyira nem érdekelnek. Első körben ezekre a kérdésekre reagálok.

Azért foglalkozom polimóriával és BDSM-mel annak ellenére, hogy egyiket sem tartom a saját utamnak, mert egész egyszerűen ha valaki boldogsággal, szerelemmel és szexualitással óhajt foglalkozni, annak tanulmányoznia kell mindent, ami az adott területeket érinti. Véleményezni pedig azért fogom, mert bármit véleményezhetek, amit csak akarok. Az én véleményem csupán egy vélemény, amivel nem kell egyetérteni, de ha már idáig elolvastad az írásomat, akkor logikusan téged is érdekel a véleményem. 😉

Először is kezdjünk egy egyszerű kis játékkal. Honnan tudhatod, hogy van-e benned vágy akár poliamóriára, akár BDSM-re? A sokat támadott, de annál egyszerűbb elméletem alapján onnan lehet a legegyszerűbben lemérni, hogy éreztél-e valaha vágyat életed során ezen területek kipróbálására, elsősorban mondjuk maszturbáció vagy erotikus képzelgések során.

Első körben akasszuk a hóhért, vagyis hogyan kapcsolódom én ezekhez a területekhez:

BDSM: Soha egyetlen BDSM-be sorolható elem sem jelent meg egyetlen maszturbációm során sem egész életemben 11 éves korom óta. Egész egyszerűen nem érdekel, hogy bárkit kikötözzek, vagy engem kötözzenek ki, vagy uralkodjak valakin, vagy rajtam uralkodjanak, vagy fájdalmat okozzak, vagy nekem okozzanak fájdalmat. Oké, van annyi “BDSM”-et karcoló tulajdonságom, hogy néha szeretem, ha a heréim kicsit erősebb masszázst kapnak, de ezt betudom annak, hogy kemény tökű vagyok és a masszázs hatására felszabaduló tesztoszteron az, ami érezteti a jótékony hatását. Tehát nem a fájdalom tetszik, hanem a szétáramló tesztoszteron. Természetesen totálisan BDSM mentes szex nem létezik, mert az egyik fél mindig inkább irányítja a folyamatokat, mint a másik. Azon nagyszerűen lehetne vitázni, hogy mi az a szint, ami alatt még vaníliának, de fölötte már BDSM-nek minősül egy kapcsolódás, de ebbe most inkább ne menjünk bele.

Poliamória: Poliamór jellegű szexuális fantáziálásaim viszont voltak. Körülbelül 12 és 15 éves korom között volt olyan visszatérő motivációs fantáziám maszturbálás közben, hogy két három csodaszép kamasz lánykával is együtt vagyok egyszerre, különböző formációkban kényeztetve egymást. Oké, innentől az elméletem alapján nem teljesen idegen a terep. Menjünk tovább. Valós tapasztalatom annyiban volt, hogy eléggé nőfaló kamasz srác voltam és megesett, hogy egyszerre több barátnőm is adódott. A legcukibb sztori az volt, amikor 14 éves koromban egyszerre 4 barátnőm is volt és az egyikükkel elmentem egy házibuliba. A buliba megérkezve vettem észre, hogy a másik 3 kislány is ott tartózkodik éppen, nos másnapra bizony egyetlen barátnőm se maradt. 🙂 Azt tudom, hogy szexuális értelemben nyitott lennék a többes felállásra, de abban a pillanatban, amikor érzelmek is vannak a képben és valóban szerelmes leszek, akkor számomra nem létezett már tiniként sem más, mint akit éppen szerettem és ez most is így van. Szerelem mentes poligámiára tehát nyitott lennék, de poliamóriára én képtelen lennék, ettől függetlenül el tudom fogadni, hogy más képes lehet rá. Az a véleményem, ha valakinek jó az önismerete, az világosan el tudja dönteni, hogy ő kicsoda, mi érdekli, meddig tartanak a határai és milyen vágyai vannak vagy éppen nincsenek.

Oké, ez voltam én, de most beszéljünk másról. Mi a helyzet akkor, ha valakiben tényleg ott a vágy? Ebben az esetben én senkit sem akarnék lebeszélni arról, hogy hódoljon ezen késztetéseinek, hiszen ki vagyok én, hogy mások vágyai ellen kampányoljak? Az a véleményem, hogy a vágyaink okkal vannak bennünk, azok tesznek minket egyedivé és ostobaság elfojtani őket, mert akkor diszharmonikus formában fognak a felszínre törni. Igen, még azt is gondolom, hogy a társadalomnak is elfogadóbbnak illene lenni az ilyesfajta megélések tekintetében, azt viszont károsnak tartom, ha szexuális irányzatok reklámot kapnak és a “fejlődés” útjaként vannak aposztrofálva.

Érdekes tapasztalatom, hogy azon emberek egy része, akik poliamórnak vallják magukat, inkább csak menekülnek a felelősségvállalás elől. Találkoztam már olyan “poliamór” leányzóval például, aki egészen addig volt poliamór, ameddig nem lett úgy igazán szerelmes egyetlen férfiba. HOPP, másnapra monogámmá változott. Ami pedig a BDSM-et illeti, ott is sajnos csak a kisebbség az, aki valóban őszintén szépen és tisztelettel tudja megélni a partnereivel a BDSM-es tapasztalatait, a többség még mindig csak az aberrációit igyekszik kiélni a BDSM mögé bújva, ez pedig sajnos hatalmas károkat okoz a BDSM világnak.

Egyetlen mondatba tömörítve a véleményem tehát az, hogy a poliamória és a BDSM sajnos melegágya számtalan emberi gyengeség és aberráció tombolásának. Minden tiszteletem azoké, akik mindezt szépen tudják megélni, de rengeteg ember számára ez mindössze csak egy lehetőség a félrekefélésre, vagy a szadizmusra. Hangsúlyozom, hogy akinek ez nem inge, az ne vegye magára.

Szeretném felhívni egy NAGYON fontos gondolatra a figyelmet, ami elhangzott a filmben és számomra ez adta meg a kulcsmondatot. Volt az a pont, amikor főhőseink lebuktak a szomszédok előtt egy poliamór-BDSM-beöltözős hármas együttlétükkel és azonnal megbélyegezte őket a környezetük. Akkor mondta a főhős (egyes számú) felesége, hogy elkövettük azt a hibát, hogy azt hittük többek vagyunk náluk, hogy a mi utunk jobb, mint az övék. És ez egy fantasztikus gondolat.

Azt kell megérteni mindenkinek aki bármilyen szexuális irányzatot képvisel, hogy attól még, hogy ő pontosan kiktől és milyen stimulációt szeret kapni (és adni) szex közben, annak bizony semmi köze ahhoz, hogy ő mennyit “ér” valójában. Az, hogy te megéled a vágyaidat a BDSM-ben, az valóban jó lehet neked, de ettől még ez nem a nagy egyetemes fejlődés útja mindenki számára. Az, hogy te esetleg megtaláltad a boldogságodat a férjeid és a feleségeid oldalán poliamórként akárhányadikként, az nem azt jelenti, hogy a te utad jobb, mint azé, akinek csak egy párja van. Nem a te utad a boldogság kulcsa, ami mindenkinek való, még akkor sem, ha neked elhozta a csodát és soha nem választanál más életutat. Mások vagyunk és más-más életutat járunk.

Azt látom, hogy nagyon sokan képviselnek valamilyen irányzatot és el akarják hitetni a lehető legtöbb emberrel, hogy az ő útjuk nélkül nem létezhet jó szex, nem létezhet jó párkapcsolat és nem létezhet boldogság sem. Egyetlen párod van? Akkor te korlátolt vagy, gyenge az érzelmi intelligenciád és maradi vagy. Nem szereted a BDSM-et? Akkor elfojtod az ösztöneidet, nincs önismereted, unalmas vagy és nem tudsz te semmit Havas Jon. Nem magmegtartasz? Akkor te biztosan hamar elsülsz, nem vagy figyelmes, kevés a szexuális energiád, és gyilkolod az egészségedet. Mindezt még fűszerezzük meg azzal, hogy állítólag érinteni is meg kell tanulni, mert senki sem tud érinteni saját magától. Imádja a párod az érintésedet? Akkor ő nem tudja mi a jó. Csak beképzeli magának, mert még sosem találkozott egy igazi képzett érintő férfival/nővel. Mindezt még fejeljük meg egy “az én utam adja a legfaszább orgazmust” versennyel. Már csak egy orgazmométer kellene és minden tanítónak meg gurunak megmérhetnénk a szexuális teljesítményét. Mindezek az irányzatok azért tudnak valóban sikeresek lenni, mert tény, hogy RENGETEG a vergődő párkapcsolat és a halott szexualitás, ezért rengeteg az útkereső ember. Amit én képviselek az is csupán egy út, de én hitelesnek tartom magamat benne azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nekem és a családomnak ez működik. Amennyiben nem tűnt még fel, én hozzávetőlegesen ingyen dolgozom és foglalkozom emberekkel. Nekem az a legszebb fizetség, ha valaki azt mondja, az én útmutatásom adott neki erőt ahhoz, hogy megteremtse a saját boldogságát.

Én a monogámiában hiszek és a szeretet alapú kapcsolódásban. Hiszem, ha figyelünk egymásra, akkor a legtökéletesebb tanítómester nem egy vadidegen ember lesz, hanem a párunk és a gyerekeink.

Igyekezzünk hát tanulni tőlük!

Zárszónak csak egy dolgot üzenek mindenkinek. Óvakodjatok azoktól, akik kéretlenül meg akarják mondani, hogy mit kellene csinálnotok a szexualitásotokkal és különösen óvakodjatok, ha az illető ezért még pénzt is kér. Az hiteles, aki elmondja, hogy az ő életében neki mi segített és milyen előnyöket tapasztalt, de aki bátran kijelenti, hogy tudja, hogy neked mi lenne a jó és mire van szükséged, azt te is tartsd idiótának, mint ahogy én is teszem. Mosolyogjunk együtt azokon, akik abból akarnak meggazdagodni, hogy a saját útjukat akarják lenyomni jó pénzért mások torkán. Mindenkiben ott a képesség, hogy meggyógyítsa önmagát, én pedig ezt szeretném megtanítani a lehető legtöbb embernek…

Gilján János életmód- , párkapcsolati és szexuál coach

Ez is érdekelhet:

Szerelem és párkapcsolat rovat

Adok-kapok aránya az életünkben

Mindennap energiahiánnyal küzdesz? Hogyan lehet ezen segíteni?