A MÚLT SZÉGYENE

Liza és anyja sosem álltak közel egymáshoz. Anyja gyakran mondta neki: egy hitvány csalódás vagy. Feltárva családja történetét, a következő derült ki. Anyai nagymamája egy kis faluban élt, és 16 évesen teherbe esett egy nős férfitől, aki ezt nem vállalta fel. Nagyanyát elküldték otthonról, ne legyen ő a falu szégyene, később sose ment férjhez, egyedül élte le életét, szégyenérzésben a törvénytelen lány gyermeke miatt. Ez a lány ugye, Liza anyja volt, aki meg azt érezte, hogy tönkretette anyja (nagymama) életét születésével. Ez az érzés ment át Lizába is. Mikor kezdte megérteni a múlt történéseit, együttérzés ébredt benne anyja és a nagymama iránt.

INTIMITÁS LECSENGÉS

Suzan sosem értette, hogy miért van az, hogy kapcsolataiban hamar lecseng az intimitás és szexualitás. Újra és újra ismétlődtek a helyzetek, maximum hosszabban-rövidebben ragadt benne a kapcsolatokban, de hiába kezdett mindig újat, még se sikerült. A családi rendszerének feltárását célzó beszélgetések során kiderült, hogy kicsi gyerek volt, mikor anyai nagymamája meghalt. A nagyszülei nagyon szerették egymást, olyan igazán tényleg jól sikerült házasságuk volt. Suzant nagyon megérintette, ahogy látta nagyapja mély gyászát és növekvő magányosságát a felesége halála miatt. Nagyapja egy más, zárkózott ember lett. Suzan 10 éves gyerekként megrémült, és megfogadta magában, hogy ő sosem fog párkapcsolatot kialakítani, mert úgyis elveszti majd a másikat. Persze ez a fogadalom, ahogy felnőtt, úgy tűnt, hogy elvesztette a jelentőségét. Valójában nem, végig ott dolgozott a tudatalattiban.

FÉLEK MEGŐRÜLÖK

Laurában 20 évesen kezdett kialakulni, hogy társaságban mindig pánikrohamok törtek rá. A beszélgetések során, figyelve szavait és családjában megélt múltbéli történéseit, kiderült, hogy Laura anyai nagyapját életében semmibe vették, vesztesnek tekintették, néha elmegyógyintézetben volt, és egy alkalommal megölte magát. A következő generációban Laura anyjának nővérét könyvelték el bolond vesztesnek, és ő is sokszor került elmegyógyintézetbe. A nagynéniről nem igen beszéltek a családban szégyellték, kirekesztették így. Az elutasított családtagok sorsa gyakran megismétlődik a következő generációkban. Most Laurán volt a sor, pánik-félelem a megőrüléstől, pánikok a bezártságtól. Laura a feltárás során megértette, hogy félelmei nem belőle erednek, hanem az ősöktől. Laura elképzelte őseit, kifejezve irántuk őszinte szeretetét. Tudatos lélegzéssel egybekötve elképzelte, ahogy visszaadja a félelmeit, amik nem hozzá tartoznak, és az ősök áldását kérte életére.