TRANSZGENERÁCIÓS „ANYÁTLANSÁG”

TRANSZGENERÁCIÓS „ANYÁTLANSÁG” : GONDOLATTÖREDÉKEK

Minőségi idő és valódi szeretet 
Lehet, hogy csak 1 órát játszol igazán gyermekeddel egy héten, de akkor tényleg ott vagy a jelenben. Hiába játszol mindennap 3 órát, ha nem vagy ott vele a jelenben.  Anyátlanná akkor válik, ha nem kapja meg Belőled azt, ami a lelkét élteti.

Alább egy nem rossz cikk kapcsán indukált gondolat töredékek. A cikket itt olvashatod.

Minden tiszteletem az anyáké, főleg akik meg is teszik, amit lehet, különféle könnyebb-nehezebb körülmények között gyermekeikért (anyai ösztön). Viszont ez nem egyenlő és nem garantálja azt, hogy gyermekük szeretni fog tudni és megfelelő kapcsolatokat kialakítani. Mindent megteszek gyermekemért, amit lehet, játszom is vele, foglalkozom is vele és egyebek, önmagában ez nem tanítja meg a párkapcsolati valódi szeretetet. Ezek gondoskodási minták, amik alapvetőek, fontosak, de nem azonosak azzal, amit leírni szavakkal alig lehet = szeretem, csak azért mert létezik.

A legtöbb gyermek nem várt, csak megesik, már ennek is egész életre tartó negatív hatása van. Vannak olyan esetek, mikor alig tesz egy szülő valamit gyermekéért, mégis imádják egymást a gyerekkel, mert jön a szülőből valami igazi szeretet. Máskor meg mindent megtesz a szülő a gyermekéért, mégsem alakul ki, nem tudja átadni azt, ami belőle is hiányzik, mert őt is „csak” felnevelték, gondoskodtak róla, de nem szerették. Az anyát már nem szerette az anyja, vagy apja, így a férje vagy társa sem, sőt, ő sem szerette a társát.

Remélem, értitek, hogy miről mesélek. A gyermek anyjától örökli a legtöbb tulajdonságot. A Facen sok-sok megnyilvánulást látni, főleg elvált gyermekét egyedül vagy már új partnerrel nevelő anyáknál (ami igen magas a fejlett társadalmakban jelenleg), ő a mindenem, szerelmem, ez sem a szeretet, hanem a partner hiányának, az aktuális partner valódi szeretetének (apapótlék) a gyermekükbe való bevetítése. Ezt általában észre sem veszik, vagy tagadják.

Utolsó információm szerint, mind a lány, mind a fiúgyermek anyától születik, ő tőle tanulunk meg valóban szeretni vagy nem szeretni. Ha ez nem sikerült (ami általánosnak mondható), akkor megtanulhatunk komoly leckék, tapasztalás, tanulás és egyebek révén szert tenni a szeretetre (szeretem, csak azért mert létezik), és akkor már ezt adjuk tovább az eljövendő nemzedéknek.

Hosszabban nem fejtem ki tovább, mert nem szerettek túl hosszú írásokat olvasni, ez van. Hirtelen hozzászólások helyett, megint annak örülnék, ha csak végiggondolnátok a sorokat. Köszönöm. 

Professzor Bókkon István 

Ez is érdekelhet:

Emberlelkek rovat – professzor Bókkon István írásai, gondolatai, filmajánlója

A Benned élő gyermek – sérült és magányos?

Kapcsolat a holt lélek és a transzgenerációs epigenetika között

Bűntudat-szégyen – Félek megőrülök!






Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.