Túl jósokon – megtalálni saját magunkat

Az élet FALEVELEI avagy

TÚL JÓSOKON, ASZTROLÓGUSOKON, PSZICHOLÓGIÁN ÉS EGYEBEKEN

Saját tapasztalatok, olvasás, családállítások, sok-sok beszélgetések, és beszámolók alapján pár meglátás. Tudom hosszú picit, de tán érdemes elolvasnod e vegyesnek tűnő pár meglátást, mert a megértés mindig segíthet.

Sok dolgot kipróbáltam életemben, hogy lássam, mi hogyan működhet, jósokat, asztrológusokat, pszichológiát, pszichiátriát és egyéb dolgokat. Számtalan esetben ellentmondó jóslatok, asztrológiai képletek és okoska tanácsokat tapasztaltam életemben és láttam másoknál is. Gnothi seauton – Ismerd meg önmagad – ez volt kiírva a Delphoi jósdák bejáratánál. Csak azok mentek be, akik még nem érték el lelküket, na kaptak is össze- vissza jóslatokat, ami hol bejött hol nem.

Krízis helyzetekben fordulunk jósokhoz, pszichológusokhoz stb. viszont ilyenkor veszélyes, mert a tanácsok beégnek szinte az idegrendszerünkbe. Krízis helyzetben – tanácsok, jóslatok nélkül – először meg kell nyugodni, mert ezek ilyenkor félre vihetnek. Egyszerűen csak meg kell hallgatni azt, aki ilyen helyzetben van.

Úgy tűnik kb. 30 éves korunkig alapvetően a karmikus sorsok érvényesülnek, kikerülhetetlenek. Ezért se volt nagyon spirituális fejlődés több ezer évig, mert az átlagéletkor 
1900-ban még csak 30 év volt. A megnövekedett életkor tette lehetővé, hogy a lelki fejlődési utakon elinduljunk, addig csak titkos társaságok, idősebb bölcsek voltak a lelki dolgokban jártasak.

Aki sokat olvasott, tudja, hogy a párkapcsolatok régen éppen úgy alapvetően nem működtek, mint napjainkban, csak akkor a válás még szégyen volt. Akkoriban a házasságok létrejöttét még jobban a szülők, a pénz, a rang irányította (eladó sorba került a lány hozománnyal, vagy úri családokban a hatalom szerzés eszköze volt alapvetően a házasság). Az életkor megnövekedése napjainkban halmozta az örökölhető traumákat, mindennapossá vált a válás, ami újabb kihívások elé tett minket. Bár így növekedett a választás lehetősége, de mivel döntéseinket a tudattalan minták, traumák vezérlik, nem a valódi belső szívből jövő szeretet, így a tudattalan választások/pofonok sokaságát hozta.

Aki gyermekkorában, fiatalon, egyedül érezte magát, nagyon hamar elmenekült otthonról a szüleitől, mert mindig egyedül érezte magát, az követi ezt a mintát tudattalanul, míg fel nem oldja. Akár a működő házasságokban, kapcsolatokban is tudattalanul mindig menekül, mivel a szülői rossz házasság-minták menekülésre kényszerítik, nem bízik senkiben és semmiben. Viszont addig tényleg egyedül van a biztosnak vélt magányában.

A válások a rossz házasságokból mindennapossá váltak napjainkra, megszűntek a régi tabuk, már nem szégyen a válás, szinte minden gyerek kevert családokban nevelkedik valameddig, így alakult a világ, nincs ezzel baj, ez is tapasztalás. Ez újabb feladatokat hozott, mert a gyermek (lehet felnőtt már a gyerek) tudattalanul mindig együtt akarja látni az apját és az anyját, újra összehozni. Ezért a válás után, bármilyen működő vagy nem működő másodlagos kevert családnál, a gyermek támadja az anya vagy apa oldalára belépő új társat a kapcsolatokban, szét akarja rombolni tudattalanul vagy tudatosan.

Napjainkban csökken a gyermekvállalások száma a fejlett világokban, ez sem véletlen. Ez nem jó és rossz. És nem kell minden nőnek gyermeket szülnie, nem ettől függ a Föld vagy egy népcsoport sorsa. Valamikor egy családban 4-8 gyermek születése általános volt, és persze ennek sokszor a fele meg is halt, így a halált sokkal könnyebben fogadták el az emberek. Modern világunkban mikor már 1-2 gyermek születik csak egy családban, felértékelődtek az érzelmek, félelem a veszteségtől, haláltól. Annyira megváltozott a világ, hogy ma 1-2 gyermek felnevelése sokszor nehezebb lelki-agyi feladat, mint annak idején 6 gyermeké.

Az abortuszról pár szót. Tapasztalataim alapján tényleg veszélyes dolog, ezért kell megelőzni, nevelni a gyermekeket. A női szervezet és a tudatalatti idegrendszer (és a lélek is) megjegyzi ezt az erőszakos cselekményt. Ez romboló erővel hat a párkapcsolatra, és ha születik egy későbbi gyermek, annak életére és az anya tudataltijára is (folyamatos bűntudat), ami erős romboló hatást gyakorolhat. Sosem mondanám tiltsuk be az abortuszt, értsük inkább meg és tanítsuk ennek komoly következményeit. Megértéssel, szerető határok szabásával és sosem erőszakos tiltással neveljünk.

Ma már sok olyan alternatív módszer van (persze sok kóklerrel, de ez a világ ilyen), amivel valóban, sok munkával, türelemmel helyedre kerülhetsz az életben, mutogatás, önsajnálat, bűntudat helyett. Ez általában sok év. Hazudik, aki mást mond, de gondoljunk csak arra, hány évet eltöltünk az iskolapadban a világi tudásért. Az egyetemig csak 17 évet tanulunk. Miért gondolnánk, hogy hamar, egy talpmasszírozással, jósokkal, vagy bármilyen módszerrel önmunka nélkül megtaláljuk lelkünk hangját?

Mikor általában sok tapasztalattal és önmunkával elindultál lelked felé (ez általában 35 év felett kezdődik csak) és már elértél valameddig, akkor kezd megjelenni – különböző mértékben mindenkinél – a szabad választási lehetőséged. Ahogy emelkedsz magadban, úgy tisztulnak a dolgok.

Idén 30 éve, hogy kőkemény tudománnyal, metafizikával és lélekutatással foglalkozom, és keresem ezek szintézisét, amelynek eredményeit majd előadásaimon, és elég hosszú könyvben megírom, sok-sok egyszerű felismeréssel, amik másokat segíthetnek.

Csak egy történet jutna eszembe végül a 90-es évek elejéről, egy akkor ismert asztrológus és íróval beszéltem telefonon. És azt mondta: “Most megismerkedtem valakivel, de már nem csinálom meg ennek a kapcsolatomnak a horoszkópját.” Eljutott a lelkéhez, a teremtéshez és a hithez, vezéreljenek ezek most már. 

Professzor Bókkon István 

Ez is érdekelhet:

Emberlelkek rovat – professzor Bókkon István írásai, gondolatai, filmajánlója





Share Button

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.