Szenvedély
Amikor le van törve az ember, és tényleg semmihez nincs kedve, igazából egyetlen dolog van az életben, ami képes felrázni: Ez pedig a SZENVEDÉLY.
Már beszéltünk parázsról, meg tűzről, de mégiscsak az az igazi, ha az ember rátalál a szenvedélyére. Neked sikerült már rájönni, mi az a dolog, ami egész életedet áthúzódva jelen volt mindennapjaidban, mint egy hajtóerő?
Ha tudod, igazán szerencsés ember vagy!
Van mihez viszonyítanod, van mit kibontakoztatnod és van mit terelgetni önmagadban.
Azon gondolkodtam, létezik-e jó és rossz szenvedély?
Minden nézőpont kérdése. No, és önuralomé, illetve leleményességé.
Természetesen, ha valakinek nagyon morbid szenvedélye van, amivel mások egészségét károsítja, azt nehéz szépíteni. De mondjuk egy csokoládéfalási imádat már nem olyan veszélyes. Ha ezt az ember képes egy pozitív irányba terelni – mondjuk kitanulja a cukrászmesterséget, és csodálatos csokoládékölteményeket alkot, újabb és újabb csoki íz-kompozíciókat fedez fel, az máris egy pozitív szenvedély 🙂
Vagy nézzünk egy másik példát. Ha valaki szenvedélyesen szeret aludni (mondhatnánk rá, iszonyat lusta), de az ilyen ember jelentkezhet az alvás tudományával kapcsolatos tesztelésekre. Máris nem kell neki sem szenvednie a túl sok felkelés miatt, és hasznos tagja lehet a társadalomnak.
Minden viszonylagos. Még a saját rossznak tartott szenvedélyeink is. Keressük meg ezek hasznát.
Ugyanez a helyzet az életünk nehézségeivel is.
Keressük meg azok hasznos oldalát, mert a nehézség + szenvedély kombináció segítségével képesek vagyunk önmagunk határait messze felülmúlni, és magunk számára is meglepő módon hasznosítani.
Ne akard megtagadni önmagad.
Inkább nézd meg, hogy lehet ebből (belőled) valami nagyszerűt kihozni!
A költő szavaival:
Aranyosi Ervin:
Szabadítsd fel a lelked
Szerelem, izzó szenvedély?
Ez kellene, hogy szebben élj?
Vagy kincsek, gazdagság, vagyon,
ez tenne boldoggá nagyon?
Hogy szállj, repülj a föld felett,
s ne kössön gúzsba döbbenet?
Tested táplálja élelem,
s lelked ne bántsa félelem?
Feledd a múltad, hisz halott!
s megbetegít mit rád rakott.
Bánat, harag oldódjon fel,
legyél szabadabb ennyivel.
Álmodj merészet és nagyot,
s ha biztatót vársz, itt vagyok.
Emeld szemed az égre fel,
s jöjjön egy új kor végre el.
Reácska
Tűz és jég
Dermedt téli estéken mikor a hold kacag ránk a sötétben, jégcsap testem hozzád bújik dideregve. S álmokról mesélnek a csillagok hogy mi vagyunk, s leszünk boldogok. Álmodik velünk a göncölszekér, álmodik velünk a mindenség, a szerelem bíz nagy őrültség!
Tűz és jég, az életünk vad szenvedély, érzések tengerén vágyaktól fűtve ég. Te vagy a tűz mi az ajkamat harapdossa, s én vagyok a jég mely forró testedet felborzolja.
S égetsz engem, megégetsz, megsebzel, elolvadok karjaidban, mézédes vágyaidban kék-piros lángodtól lecsöppenek, vízcseppként meghalok ó ajkadon, ó testeden.
Tűz és jég két veszélyes ellentét mi a testedet kívánva lángol, ég. Én mégis fázok reszketek vacogva, dideregve, a Nagymedve bámul csak rám, csillogva tengerek.
Nincs már tét, oly nehéz nélküled a lét, csókodra szomjazik ajkam lángja, bőrödre szomjazik testem virága. S táncot járnak a csillagok miközben a tűz, s jég egymásba összeforr.
Ez az írás az ÉLETKEDVcsináló program része. Ha úgy érzed, elkelne még némi kis életkedv, akkor írd az ONLY +21 – hétköznapi epigenetika oldalon üzenetben: START.
Ez is érdekelhet:
Szenvedéllyel élni, minden nap, egész életedben
Hangtál és hangtálas meditáció