Az otthon kefélés megöli a prostitúciót…

Kicsit provokatívnak szántam a mai cikkem címét és a hozzá rendelt képet. Azt látom, hogy egyre kevesebben tudják megtalálni a boldogságukat hosszútávon az otthoni szexualitásukban. Ennek következtében egyre többen kezdenek külső “segítséget” igénybe venni. Ezzel önmagában az a fő problémám, hogy szerintem nem aknázzák ki eléggé az emberek a saját párjukat, mint fő információforrásukat. Túl hamar fordulnak masszőrhöz, kurvához, szeretőhöz, vagy hasonló megoldásokhoz.

Sokféle külső információforrás létezik, és most végigmennék néhányon, hogy melyikről mit gondolok.
Alapvetően azt gondolom, hogy egy kapcsolatban mindent szabad, ami belefér az egymás között lefektetett játékszabályokba. A gondok ott kezdődnek, amikor valaki nem tartja magát a játékszabályokhoz, vagy ott, amikor valaki nem az őszinte érzései alapján egyezik bele egy szabályba, csak azért teszi, hogy megfeleljen a párjának.

Lássuk milyen külső szexuális energiaforrások vannak, a teljesség igénye nélkül:

1. A leges-legfontosabb “külső” szexuális információforrás számunkra nem más, mint a saját párunk. Senki sem tudja jobban elmondani, hogy mi a jó neki, vagy mire vágyik, mint ő maga. Azt javaslom, hogy mielőtt BÁRMI mást kipróbálnátok, első lépésben a párotokkal konzultáljatok a szexuális fejlődéseteket/gyógyulásotokat illetően. Ha csak annyi a probléma, hogy kevés az izgalom, azon együtt is dolgozhattok, hogy fokozzátok, nem kell feltétlenül elmenni félrekefélni máshova.

2. Írott anyagok, könyvek, internet, stb. tanulmányozása. Azt gondolom, hogy az ismereteink bővítése ilyen téren mindenképpen az előnyünkre válhat. Mindenki le tudja szűrni, hogy egy adott anyagból mi az, amit a saját életére nézve érdemesnek tart kipróbálásra.

3. Képzések, workshopok, előadások, kócsok. Azt gondolom, hogy az ilyen jellegű elméleti informálódás is teljesen rendben van. Ha nyitott a párotok, menjetek együtt.

4. Intim masszőrök, szexuális gyakorlati tanfolyamok. Ez már egy kicsit neccesebb terület, csak abban az esetben ajánlom, ha mindkettőtökben meg van az a rugalmasság, hogy ez beleférjen nektek. Az én véleményem az, hogy mielőtt ilyen megoldást választanátok, “külsős” információforrásnak első lépésben a párotokat vessétek be. Senki sem tudja jobban elmondani, hogy mi a jó neki, vagy mire vágyik, mint ő maga. Ugyanakkor az intim masszőrök jók lehetnek még különböző lelki traumák feldolgozásában is, de azt is csak akkor, ha a párotokkal egyetértetek benne, hogy kipróbáljátok.

5. Szexológusok, szexuál terapeuták. Őket elsősorban nem fejlődési, hanem gyógyulási céllal szokás felkeresni (még). Azt gondolom, ha valaki nem tudja egyedül, vagy a párja segítségével feldolgozni egy korábbi sérülését, vagy nem tud túllendülni valamilyen kialakult szexuális anomálián, azoknak mindenképpen jó ötlet felkeresni egy ilyen szakembert.

6. Fizetős hölgyek/urak igénybevétele. Az első gondolat az, hogy ez már “mindennek az alja”, a leggázabb menekülési forma, ha nincs megbeszélve otthon, de ha meg van beszélve, még akkor is necces. Azonban itt is van esély rá, hogy akár jól is elsülhet egy ilyen történet, de azt gondolom, ha már ilyen megoldások felmerülnek, mint opció, akkor abban a párkapcsolatban már igen komoly gondok vannak. Ajánlom elolvasásra ezt a kis történetet.

7. Szerető. A szerető is egy menekülés a szememben. A szerető a fizetős hölgyekhez és urakhoz hasonlóan akár rá is ébresztheti a félrelépőt a párkapcsolat értékeire, de a realitás inkább az, hogy senki sem jár igazán jól, főleg a gyerekek nem, ha vannak. A szeretőtartás egyik legfőbb oka a férfiaknál, hogy fiatalon megszokták, hogy több nőt is hajtanak egyszerre, a nők pedig tipikusan érzelmi instabilitás, vagy szexuális kielégítetlenség esetén szoktak szeretőt tartani.

8. Poliamória, avagy a többszerelműség. Nem akarom hosszasan ecsetelni, a rövid véleményem az, hogy a poliamória nagyszerű megoldást jelenthet azon keveseknek, akik képesek eszerint élni. A többség számára viszont egész egyszerűen a poliamória nem opció, és a legtöbb poliamór sem tud hosszan és boldogan funkcionálni a kapcsolat-rendszerében. Tisztelet a kivételeknek természetesen, én jelenleg keresem azt a poliamór társaságot, akik már több, mint 10 éve élnek együtt boldogan. Szívesen elbeszélgetnék velük. A Poliamória egy kicsit olyan, mint a kommunizmus. Nagyon jól hangzik, csak sajnos (a legtöbb ember számára) nem kivitelezhető.

Folytassuk a mai beszélgetést ezzel az idézettel, amit az intimitás gourmet posztolt ma reggel: 
“Számomra az az intim érzelmi biztonság bizalom az ami tudatos szerelemnek hívható, teljesebb megosztást ad a másikkal.”

Ezzel teljesen egyetértek. Mi is kvázi szabad kezet adtunk egymásnak a párommal, hogy mindketten “mehetünk félrekefélni”, ha megszületik erre a vágy bennünk. Ez a mi játékszabályunk, amit közösen hoztunk, semmiben sem akarjuk korlátozni egymást. Amennyiben én, vagy a párom együtt akarnánk lenni valaki mással, megtehetnénk.

Megtehetnénk, de ennek ellenére bennem már 10 éve nem éledt vágy senki más iránt, mint a feleségem, és tudomásom szerint benne 12 éve nem éledt más iránt, mint én. Száműztük az életünkből a “tiltott gyümölcs” problémáját, és a többi férfi és nő számunkra simán ember lett a szemünkben és többé nem potenciális kufircpartnerek. Persze ez akár változhat is a jövőben, de jelenleg ennek nem sok esélyét látjuk. Én azt gondolom, ha szerelem van, akkor (szexuális értelemben) csak a párod létezik, ha pedig már nincs szerelem, akkor szinte mindegy, hogy kivel fekszel le. Éppen ezért a szerelem hosszútávú fenntartása a kulcs, ez ügyben ajánlom ezt az előadásomat.

Felmerül a kérdés, hogy mi miért érjük be egymással, mit csinálunk másképpen, mint azok, akiknek ez nem sikerül és kénytelenek külső szexuális forrásokhoz nyúlni? Én azt gondolom, hogy a kulcs pont az általam említett első pontban van, hogy elég magas szintre fejlesztettük a kommunikációnkat és így a szexuális kommunikációnkat is a kapcsolatunkban a feleségemmel. Szex közben is ügyesen tudjuk segíteni egymást és szex után is jól át tudjuk beszélni, hogy mi volt jó, hol tudnánk még javítani és mit szeretnénk kipróbálni még. Én azt gondolom, hogy érdemes elsősorban erre helyezni a fókuszt, hogy a párunkkal fejlesszük a szexuális kommunikációnkat. Ha jó a kommunikáció, akkor a legjobb tanárai lehetünk egymásnak a partnerünkkel és talán nem is lesz szükség más külsős forrásokra, mert megtanulunk egymástól mindent otthon, amit kell. Végül, de nem utolsó sorban mi még mindig szerelmesek vagyunk egymásba a feleségemmel, ami egy nagyon fontos komponense a kapcsolatunknak.