Nyílt levél az Emberi Erőforrások Minisztériuma számára!

Ötödik gyermekem, Miron fiam down szindrómás. Emiatt elmentünk a 3 éves felülvizsgálatra.
1,5 órás út után érkeztünk. Útközben éber volt. Imád utazni. Örömmel lépegetett be a Megyei Szakszolgálat ajtaján.

Én magam is örültem, hogy ilyen könnyedén megérkeztünk. Akkor egy hete törtem el a lábujjamat, és a mozgásom még elég érdekes volt… Szerencsére Apa is velünk volt. Miron Apa kezébe páros lábbal ugorva született, itthon, a kanapén. Nincs ember, akihez jobban kötődne. Rajongva szeretik egymást. Szóval volt hozzáértő segítségünk 🙂

Míg Apa bezárta az autót, addig Mironnal bementünk a szakszolgálat épületébe. Épphogy az ajtóig tudtam fogni a kezét. Bent inkább elengedtem. Minden lépés fájt, neki pedig sürgős felfedezni valója támadt. A pszichológus néni egész vidáman fogadott minket. Láttam az arcán a meglepődést, hogy ilyen lendülettel érkezünk. Miron hamar megismerkedett a titkárnénikkel, és szaladt felfedezni a szobát, ahol majd felmérik a tudását.

Félelem, aggodalom nem látszott rajta. Ő amúgy is érdeklődő fiúcska. Mindenre kíváncsi, és nagyon szereti az embereket. Megszokta, hogy heti 2 alkalommal buszozunk, és idegenek kezébe adom, míg a babakocsit és a másik testvérkéjét elrendezem a buszon. Most extra izgatottsággal kereste-kutatta, mit vegyen le a polcról, mivel is lehetne legelsőként játszani.

Ebben a helyzetben a pszichológus néni leültetett minket. Aztán nem szólt hozzánk. Csak a gyerekre koncentrált. Nem lepődtem meg, múlt alkalommal határozottan távolságtartónak éreztem. De nem ritka, hogy az az ember, aki a gyerekeket szereti, a szülőktől inkább távol marad, míg nem tudja felmérni, a szülő a gyerek barátja-e…

Miron kb. 1,5 percenként szaladt ki a kedves titkárnénikhez. A pszichológus néni a maga távolságtartásával nem kötötte le, nem is akart vele kommunikálni. Viszont azok a nénik olyan kedvesen csevegtek vele. Ráadásul volt egy működésben lévő fénymásolójuk is. Miron nagyon szereti a műszaki berendezéseket.

A pszichológus néni próbálkozásai sorra kudarcba fulladtak. A gyerek nem azt akarta csinálni, hanem egészen mást. Leginkább a kedves nénikhez akart menni. Néha, egy-egy percre sikerült lekötni a figyelmét. Soha még ilyen izgágának nem láttam!
Hamarosan behívta a pszichológus néni a vezető fejlesztő pedagógus hölgyet is. Ő idegesen, rohanva próbált koncentrálni a gyermekre, mert éppen egy másik gyereket is vizsgált…

Hamar megállapította, hogy nincs mit tenni. Nem tudták elképzelni, hogyan tartja Miron fejlesztő pedagógusa feladathelyzetben ezt a gyereket! Mondtam nekik, hogy megszokta, és nagyon szereti a pedagógusát. A nyári szünetből visszatérve is örömmel repült a karjaiba. Vele is a szeptemberi első alkalom kicsit lazább volt, de a második órán már tökéletesen haladtak, fegyelmezetten dolgoztak, ahogy szoktak.

40 perc próbálkozás után megkaptuk az ítéletet: Ezt a gyereket az oviba nem lehet beadni! Ezen kicsit vitatkoztunk, hiszen nekünk olyan szerencsés helyzetünk van, hogy egy kivételes csapathoz mehetne Miron óvodába. Egy olyan óvónói gárdához, ahol nemcsak szeretik, de el is fogadják a gyermeket olyannak, amilyen. De, ha nem engedik, hát ez lesz. Pedig voltunk egy próba napon. Ott Miron azonnal besimult a többiek közé. Ügyesen ismerkedett, játszott velük. Ellentétben az óvodára érettnek minősített testvérével, aki erősen zárkózott érzelemvilágú. Nem szívesen barátkozik. Én Miront inkább mondtam volna az oviba valónak, mint Nimródot.

Minden esetre, megegyeztünk, hogy imádott Andi néninkhez csak úgy járhat tovább a fejlesztésre, ha nem ovis. Az otthoni fejlesztésünket mi úgyis végezzük a heti terv szerint, tehát jobb lesz Mironnak még otthon.

Mironnan nagyon nagy a testi kontaktus igénye. Reggelente az első fejlesztési pontunk, a minimum fél órás puszilgatás, szeretgetés, játékos beszédindítással kombinálva. Miron különlegesen érzékeny gyermek. Ha valaki szomorú mellette, megérzi, és igyekszik kedveskedéssel felvidítani. Ha sír, vele együtt sír ő maga is. Símogatással, puszikkal vigasztal. Általában ragyogó vidámság ül az arcán, de ezerféle szájtartással, nézéssel és hangokkal tudja kifejezni érzelmeit.

Mindezek ismeretében miért is írok Önöknek levelet?

Valójában azért, mert a megyei szakszolgálatban Miron olyan intenzitással nyilvánult meg, ahogyan soha nem szokott. Olyan viselkedési formát vett fel, amilyet eddig nem tapasztaltunk meg tőle. Ebből kifolyólag nem lehet megállapítani, milyen a fejlettségi szintje. Nem lehet megállapítani, mit tud és mit nem, mert egyszerűen odáig sem sikerült eljutni, hogy hajlandó legyen 5 percig folyamatosan ülni. Pedig a fejlesztő pedagógusával 15-20 perces folyamatos munka a teljesen megszokott alap. Így azt sem tudhatták megállapítani, milyen lenne egy óvodai foglalkozás folyamán, mennyire lenne koncentrált, mennyire lenne engedelmes.

A másik fele, hogy a megyei szakszolgálatnál ezeket a tényeket figyelmen kívül hagyják:

  • Nem veszik észre, hogy a neurológus által felsorolt tevékenységeket nekik nem produkálja a gyermek.
  • Nem foglalkoznak annak az okával, miért nem akar a gyerek nekik ölbe ülni, mikor teljesen hozzá van szoktatva az idegenek ölében üléshez?
  • Nem értik, miért nem úgy viselkedik, ahogy szokott, mikor egy teljességgel szokatlan, idegen helyen, idegen emberek között kellene idegen tárgyak között megvalósítani valamit.
  • Nem hiszik el, hogy mindazt megtette, amit az orvosa, a fejlesztőpedagógusa, a szülője leírt, elmondott, vagy nem érdekli őket?

Ezzel az írásommal SEMMI ESETRE sem a szakszolgálat dolgozóit akarom bántani!

Ők tudások legjavát adva próbálkoztak. A mellékelt értékelést a szakszolgálattól elfogadtuk. Ott a helyszínen valóban pontosan ezeket, az általuk leírt tényezőket tapasztaltuk mi is.

Úgy gondolom, maga az ELVÁRÁS a hibás.

Egyik gyermekem sem szokott idegen helyen úgy viselkedni, mint a megszokott környezetében. Nem értem, miért várják el akkor egy sérült vagy fogyatékos gyermektől, hogy megmutassa, mit tud, amikor sokszoros stresszhelyzetnek teszik ki őt?

A vezető pedagógus hölgy azt mondta: Ne haragudjunk rájuk, amiért azt sorolják, amit nem tud a gyerek. Nekik az a feladatuk, hogy megállapítsák, mi az a pont, ahonnan fejleszteni kell a gyermeket.

Nem haragszunk rájuk. Viszont az a pont azon a helyen található, ahol fejleszteni SZOKTÁK a gyermeket. Így vissza kellene szokni arra a régi módira, amikor még kijártak a területi szakszolgálathoz a vizsgálatot elvégezni. Egy hiperérzékeny, sérült gyermeknek egy idegen jelenléte is elég feszültség. Nem kellene utaztatni, és extra szokatlan körülmények között vizsgálgatni őket. Nem önmagukat fogják adni.

Hogy miért is baj ez az egész?

Mert a megyei szakszolgálatnál tökéletes képet kellene festeni a gyermekről. Olyat, amilyen ő. Hiszen ezen múlik a GYERMEK JÖVŐJE.
A jelen vizsgálati módszerrel egy eltorzított képre építik a gyermek jövőjét.
EZ A KOMOLY HIBA.

Kérlek, kedves Szülő, ha Te magad is tapasztaltál hasonlót, akkor kommentbe írd be, mit csinált a szokásostól eltérően a gyermeked a vizsgálat során. Ennek az oldalnak a linkjét is eljuttatjuk az EEMI-nek, hogy lássák, mennyi hibás döntés született az elmúlt időszakban!

HA AKAROD, HOGY MEGJELENJEN ITT, A TI TÖRTÉNETETEK IS, ÍRD MEG NEKEM AZ ONLY +21 – HÉTKÖZNAPI EPIGENETIKA OLDALON A BEJEGYZÉSHEZ. EZT A LINKRE KATTINTVA ELÉRED.

Itt alul a szakszolgálat értékelését olvashatjátok

 

 

Mészárosné Kis Edit / Derita

Ez is érdekelhet:

Holisztikus gyermekfejlesztés rovat

MIRON holisztikus életmód program – gyermekfejlesztés epigenetikai alapokon

Kapcsolat a gyermek betegsége és szülője között

Mi a baj a felnőttekkel – lovas szemmel

 

Share Button

5 hozzászólás

  1. Author

    Mkizs Ibolya A legutóbbi tapasztalatunk nekünk is felháborító volt a szakértői bizottságnál. Annyira leforrázott a stílusuk, hogy igazából lereagálni se tudtam, amit mai napig bánok…

    Mészárosné Kiss Edit Teréz MOST megteheted. Elküldöm a felettesüknek. Ha akarod, névvel, a szakszolgálat pontos megjelölésével, akár anélkül. Van kapcsolatom hozzájuk, aki közbenjárt az ápolási díj felemelésének ügyében is. Oda fog érni a levél, ahova kell 🤩

    Andrea Zöldné Kis Nekünk mindig le volt maradva a gyerek a fejlődéssel a kortársakhoz képest.Ennek ellenére 6 és fél (!)évesen a vizsgálaton azt mondták,h.menjen iskolába!Az indokuk az volt,h.ott jobban fog fejlődni,több fejlesztést kap majd.Nem így lett.Az aggodalmam le lett söpörve az asztalról (nem rajzol szinte egyáltalán és nem érthető még teljesen a beszéde,nem mond betűket).Azért nem fellebbeztünk,mert sajnos később derültek ki a dolgok,(pl.fejlesztés nem lesz jobb neki),akkor pedig már felvette az iskola.A történetem akkor mehet tovább,ha nem citálnak minket sehová,mert végül máshol,de megoldódott a gyerek gondja.De:hogy tanuljon betűket és rajzoljon komplett rajzokat, ha éretlen még rá?Hogy tanuljon betűket,ha egy részüket még maga sem ejti ki?Azért visszaadhatná a diplomáját a szakszolgálatnál az,aki ezért felelős volt!!!A családunknak nagy lelki és egyéb nehézségeket okozott mindez.😢😢😢És sajnos tudom hivatalos személytől,h.nem egyedi eset vagyunk,(velünk együtt)legalább négy gyereket tovább küldtek iskolaéretlenül suliba.
    Andrea Zöldné Kis Hála Istennek,ahhoz a szakértői bizottsághoz többet nem kell mennünk.😊😊😊

    Mészárosné Kiss Edit Teréz Andrea Zöldné Kis ennyi a haszn belőle… Mi lehetett a szakszolgálat haszna/oka arra, hogy az iskolaéretlen gyerekeket is engedték vagy kifejezetten küldték is?

    Mkizs Ibolya Mészárosné Kiss Edit Teréz Ki van adva, hogy az sni gyerekeket ne húzzák-vonják, hanem tereljék át a közoktatáson, legyenek túl az általános iskolán stb. túl sokan vannak, nincs erre kapacitás. Sajnos , ezt több fejlesztő mesélte. Személy szerint nagyon szkeptikus vagyok, Lili óvodába kényszerítése is egy hátsó szándékkal történt, mint utólag felvilágosítottak. És azt is megmondta a pszichológus, hogy nem engedi késve kezdeni az iskolát, de én meg azt nem hagyom, hogy ezt lenyomják a torkunkon. Értelmes okos kislány, aki a shunt és egyéb problémái miatt nagyon hamar fárad és bár ez évről-évre javul biztos vagyok benne hogy jót tenne ha késve kezdené az iskolát. De ez őket nem érdekli, nagyon nem….

    1. Author

      Mi lenne a megoldás? Tudtok valamit, hogy más országokban hogyan csinálják ezt? Azt tudom, hogy Angliában maximálisan támogatják az SNI embereket, anyagilag és fejlesztési lehetőségek terén is. Valahogy embernek tekintik őket, nem koloncnak. Ezért is költöznek ki Magyarországról sokat sérült gyermekekkel.

      Mészárosné Kiss Edit Teréz és nem is jönnek vissza.Még azok se,akik eredetileg úgy gondolták.😢Ott több a lehetőség,és más a hozzáállás.Azt nem tudom,h.mi lenne a megoldás itthon.Amíg kormányzati szinten nemigen törődnek vele,h.kevés a szakember… Talán egy ötlet: az önkéntes munkával nyerhetnének az oktatási intézmények,mert pl.egy sni-s osztályhoz tartozó pedag. asszisztens válláról vagy a tanítónő válláról levehetnének terhet.
      Mkizs Ibolya ne hagyjátok magatokat!!!! Nekünk is jót tett volna az a plussz 1 év ovi.Nagyon nehéz feldolgozni,h.ezt tették velünk.Ez a tereljék át a közoktatáson NAGYON GÁZ!Pont az enyémhez hasonlók lesznek a vesztesei,akik éretlenek és plussz 1év rengeteget jelentene nekik.Sírni tudnék,ha arra gondolok,h.hány kudarcokra ítélt gyerek szenvedi ezt meg,aki jobban is teljesíthetett volna.😢😢😢

      Mészárosné Kiss Edit Teréz hasznunk nem volt belőle.😢Csak másik,országos bizottsághoz kerültünk egyéb okokból kifolyólag.De jobb is így.El kell engednem ezt a dolgot,így lesz rá időm.

      Andrea Zöldné Kis az országos bizottság jobban bánt a gyeemekeddel? Jobban értették, 0értékelték őt, mint a megyei?

  2. Author

    Novák Péter Az ezotéria segít rajta?! Van Magyarországin szakpszichiátria, ahol a véleményt alátámasztására bentlakásos megfigyeléssel adnak szakvéleményt.

    Mészárosné Kiss Edit Teréz Novák Péter a megfelelő szakvéleményen nem segít, csak a megfelelő körülmények.

    Novák Péter A körülményt leírtam. A közigazgatás pedig azért van, hogy az állam is elismerje.
    Mészárosné Kiss Edit Teréz Kedves Novák Péter! Átérezte azt a helyzetet, amit leírtam? Vajon ott a szakpszichiátria segített volna, vagy az, hogy a régi szokás szerint a bizottsági tag kiment volna a gyermeket évek óta fejlesztő tagintézményhez? Pici empátiával megoldja ezt a kérdést…

    Novák Péter Van precedensem rá. Minden nap átérzem.

    Mészárosné Kiss Edit Teréz Ez nagyszerű! Szerintem töredéke költséggel járna, ha kiszállnának, minthogy minden kérdéses gyermeket beköltöztessenek napokra, akár szülőstől, akár egyedül egy intézménybe. Én az ésszerű, családbarát megoldást keresem.

    Annamária Láng Bélyeget osztanak semmi több.

    Mészárosné Kiss Edit Teréz Csak az a baj, hogy ezen múlik a gyermek sorsa. Nekünk jó így. Én mindig is otthon fejlesztettem a gyermekeimet úgy, ahogy aktuálisan abban az időszakban a leginkább szükségesnek tartottam. De annak, aki nem képes erre, nagy baj lehet, ha egészen mást mondanak a gyerekről, mint ami az alaphelyzet.

    Juli Izápy Azért ez ennél összetettebb. Ha nem értesz egyet a szakvéleménnyel, lehet fellebbezni, hiszen a gyereknek is lehet rossz napja, nem passzol a vizsgálóval, bármi. Ha a megyeivel nem értesz egyet, országosan felülvizsgálják, azt is visszautasíthatod és kérhetsz új vizsgálatot. Vannak magán helyek, ahol a körülmények szipiszupik. Azért nem sarlatánok vannak ezeken a helyeken, hanen szakemberek. Érintett szülőként, végigcsinálva az egy hetes kivizsgálást (szutyi körülmények, de fantasztikus szakEMBERek között!) és gyógypedagógus hallgatóként is arra kérlek, óvatosan ezekkel a becsmérlésekkel és vigyázz a fénnyel, diétával, ráolvasással gyógyítókkal!

    Mészárosné Kiss Edit Teréz A fénnyel akkor kell vigyázni, mikor a nyári hőségben kimegyünk a napra 🙂 Ha jobban megfigyeled, nem akartam bántani a szakvéleményt író pszichológus nénit! Én a területi szakszolgálatnak végtelenül hálás vagyok, mert az elvárhatónál ezerszer többet adnak, a mi fejlesztő pedagógusunk, és a főnök úr is. Tehát semmiképpen sem a szakszolgálat munkáját becsméreltem! Mint a megosztásba is írtam, azok is szenvednek ettől, akik így végzik a munkájukat! Hidd el, megkérdeztem őket!!!! Ez nem a szakszolgálat ellen, hanem a HIBÁS VÉLEMÉNYEZÉS ellen van. A tények azt mutatták, amit ők láttak ott a helyszínen. DE az az óriási tévedés, hogy nem foglalkoztak a többi szakértő véleményével. Nem érdekelte őket, hogy az orvosnak gagyogott, nem érdekelte, hogy Andi néninek ügyesen fűzte a pálcikára a karikákat, nekik meg nem. Nem érdekelte őket, hogy anya mit nyilatkozott. Ha nem is mennek ki a helyszínre, legalább azt vennék alapul és előre elolvasnák, amit a neurológus orvos nyilatkozott, ha már a többiek nem lennének eléggé hitelesek számukra.

    Mészárosné Kiss Edit Teréz Egy gyakorló logopédus ezt írta egy másik csoportban a cikkemre: A rendszer merev és rugalmatlan. Van egy protokoll, amitől nem lehet eltérni, akkor sem, ha a gyerek érdeke megkívánná. Kevés a szakember, és akik vannak, túlterheltek. Hosszú az átfutási idő, mert mire bekerül a gyerek vizsgálatra, megírják a szakértői véleményt, és megfelelő ellátást kaphat a gyerek, több hónap telik el. Sehogy se jó ez.

    Juli Izápy Azért írtam, hogy ha hibásnak érzed a véleményt, kérhetsz fellebezést.
    A másik amit írtam, hogy óvatosan a csodadoktorokkal, akik diétával, fényterápiával és egyebekkel gyógyulást ígérnek. A napfény és a levegő nyilván mindenkinek jót tesz!

    Mészárosné Kiss Edit Teréz Kizárólag kipróbált “csodadoktorokat” kértem programunkban részvételre 🙂 Miron azért olyan , amilyen, mert ezek az emberek legjobb tudásuk szerint segítették fejlődését. Velük közösen dolgoztuk ki azokat az egyszerű lépéseket, diétát, rezgésterápiát, amivel 2 évvel ezelőtt egy fejlődésneurológiai konferencián bemutattuk a Miron holisztikus életmód-programot. A nagy sikerű előadásunk anyagát itt láthatod: http://asztroangyal.hu/miron-program-bemutato-video/

  3. Author

    Ara Rauch Én tudom, mi folyik egy nevelési tanácsadóban, elvégre én is ott dolgozom. Tényleg nagyon nehéz egy utazástól fáradt, idegen környezetbe csöppent gyereket úgy megvizsgálni, hogy az valóban korrekt legyen. Persze, azt írják le, amit látnak. Amiatt lettem mérges, hogy amit látnak, az ebben az esetben NEM A VALÓSÁG. Úgy ítéltek meg egy gyereket, hogy az rajta kívül álló okok miatt nem tudta produkálni az elvárásokat. Az elvárások pedig nagyon jók, ha tudja az ember, hogy egy átlagos gyerek átlagos teljesítményéhez mérik. Csakhogy átlagos gyerek nincs. És így született egy hamis vélemény.

    Mészárosné Kiss Edit Teréz Így van. Mivel nem tudtam, hogy ha ovis, akkor nem mehetünk Andrea Tóth -hoz, ezért kezdtem el egyáltalán erősködni. Úgy terveztem, két nap megyünk fejlesztésre, hármat oviba. Itt is fejlesztik pluszban, ott is, meg én is… Az ovis közösség csodálatos, Menyhért Jánosné Pető Jutka ott a fejlesztő pedagógus. Úgy éreztem, így együtt olyan löketet adhatnánk együtt Mironnak, amitől szép fejlődésnek indulna. Na, de egyáltalán nem így működik a rendszer. Maradunk mi Andival, ami végül is megfelel, hiszen Andi is, én is mindig újabb és újabb dolgot találunk ki, amivel többé válhat a kicsi kincsem. DE MI VAN A TÖBBI GYEREKKEL, akinek nem motivációs tréner-asztrológus-gyermekfejlesztési tanácsadó az anyukája?! Értük szerettem volna elsősorban szólni.

    Ara Rauch A rendszer merev és rugalmatlan. Van egy protokoll, amitől nem lehet eltérni, akkor sem, ha a gyerek érdeke megkívánná. Kevés a szakember, és akik vannak, túlterheltek. Hosszú az átfutási idő, mert mire bekerül a gyerek vizsgálatra, megírják a szakértői véleményt, és megfelelő ellátást kaphat a gyerek, több hónap telik el. Sehogy se jó ez. Épp ezért lesz óriási segítség a Miron program: azonnali, széleskörű segítség, nem csak a gyereknek, hanem a szülőnek is.

    Mészárosné Kiss Edit Teréz Úgy legyen! Titkos célom (most elárulom), hogy a Miron programmal már prenatális korra datálódjon a korai fejlesztés. Tudom, a legfontosabb fejlesztési időszak a fogantatástól a születés utáni 8. hónapig. Ez után már csak azt tudjuk alakítgatni, amit addig megszerzett a gyermek.

    Mariann Zsoldosné Molnár Olyat is hallottam – nem tudom, igaz-e – hogy azért irányítottak gyereket kisegítő iskolába, mert nem járt óvodába, és amikor azt mondták, hogy rajzoljon háromszöget, 3 db falba verhető szöget rajzolt. De könyörgök, egy óvodába nem járt gyerek honnan a vérből tudná, hogy mi az a geometriai értelemben vett háromszög?! Végül is ő rajzolt három szöget. Hogy nem ugyanaz a három szög és a háromszög, azt honnan találná ki magától? Én sokkal inkább szellemesnek és találékonynak tartanám az ilyet, mint fogyatékosnak – hiszen nem is az! Arról pedig aligha tehet, hogy bármi okból is, de nem járatták óvodába…

    Mészárosné Kiss Edit Teréz Pedig milyen logikus volt! Apától látott szögeket 🙂 Inkább zseniális az ilyen kreatív elme!

    Mariann Zsoldosné Molnár Más nevében nem beszélhetek, de én is mérges vagyok. Nem is kérdés, miért, ott van a szövegben. TÉVES SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY. Igaz, sorolhatnánk a közhelyeket, hogy tévedni emberi dolog, meg, hogy csak az hibázik, aki dolgozik. De azért ILYESMIBEN nem lenne szabad hibázni,..

    Mészárosné Kiss Edit Teréz Sajnos, a tények azt mutatták, amit ők láttak ott a helyszínen. DE az az óriási tévedés, hogy nem foglalkoztak a többi szakértő véleményével. Nem érdekelte őket, hogy az orvosnak gagyogott, nem érdekelte, hogy Andi néninek ügyesen fűzte a pálcikára a karikákat, nekik meg nem. Nem érdekelte őket, hogy anya mit nyilatkozott. Ha nem is mennek ki a helyszínre, legalább azt vennék alapul és előre elolvasnák, amit a neurológus orvos nyilatkozott, ha már a többiek nem lennének eléggé hitelesek számukra.

    Mariann Zsoldosné Molnár Igen, most még inkább azt mondom, hogy dühítő! Pedig itt különösen fontos lenne az alaposság, a körültekintés…

  4. Author

    Móni Szabó Szia!
    Hasonló a mi tapasztalatunk is. Kisfiam 7 éves Down-szindrómás. 3 évesen voltunk először szakértői bizottság előtt. Akkor a gyereknek semmit sem kellett produkálni, csak engem kérdezgettek arról mit tud.
    Aztán 5, illetve 6 évesen újra mennünk kellett. Az 5 éves vizsgálaton a gyerek a tőle elvárt feladatok közül az első párat szépen megcsinálta, azután megunta és felállt. Én elmondtam, hogy nem fog megülni 1-1,5 órán keresztül feladatokat megoldani. De próbáltam tudatni, mi az, amit biztosan tud, illetve nem tud. A férjem is bent lehetett velem együtt.
    A gyerek volt, hogy rontott de újra próbálta korrigált. Helyesen. Ezt nem vették figyelembe.
    Aztán 2-3 hét után a postán kapott szakértői véleményt olvasva kiakadtunk, mert valótlanságokat írtak le.
    Amit jól oldott meg, arra azt írták, hogy nem csinálta. Illetve olyan feladatot is negatívan értékeltek, amit nem is kértek tőle (bár a gyerek tudja). Csak azért nem fellebeztünk, mert a vizsgálatnak nem volt tétje.
    A 6 éves státusz vizsgálaton sem sokáig volt együttműködő a gyerek. Nem is értem hogyan képzelik, hogy egy vadidegen helyen, ismeretlen emberek előtt egy, (más) gyerek produkálni fog. Miért tenné? Valószínüsítem, hogy egy “ép” gyermek sem biztosan működne együtt.
    Ez az egész egy pillanatnyi betekintés a gyerek tudásába. Amit, ha akar megmutat vagy nem. Ha nem, akkor úgy értékelik, mintha nem tudná. Ezzel máris rontanak a megítélésén. A jövőjén.
    Teljesen abszurd, irreális a vizsgálat. Ráadásul a körülmények is rosszak. (szűk kis iroda, elavult kopott játékok…) Pozitívum a szakértői vizsgálatot végzők kedvessége, hozzáállása. Kedvesek, türelmesek. Beszélgetésünk alatt, ők maguk is belátták, hogy ez az egész procedúra ebben a formában rossz.
    A gyereket saját közegében (esetünkben óvoda) sokkal jobb lenne vizsgálni. Illetve az óvodai, fejlesztői értékeléseket abszolút figyelembe venni. (mert tapasztalatom szerint nem sokat jelent a vizsgálatakor)
    Megkockáztatom azt kijelenteni, hogy a szakértői vizsgálat intézményét gyökeresen kellene megváltoztatni,vagy el kellene vetni.

    Only +21 – hétköznapi epigenetika
    Only +21 – hétköznapi epigenetika Köszönöm a véleményed, tapasztalatodat! Igen, a szakértők is azt mondták, hogy megkapják ugyan a szakértői véleményt, de nem érnek vele semmit. Pedig ez alapján adják ki, heti hány órai fejlesztés és milyen típusú fejlesztés jár a gyereknek.

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.