Munka………..lusták…

Emberek vagyunk, és lusták. Ez önmagában nem baj, mert a lustaság viszi előre a világot technikai értelemben, ami valahol egy tök jó folyamat. Feltaláltuk a mosó meg mosogatógépet, az autót, a napelemes turmixgépet, ami krumplit is szeletel és még egy halom olyan eszközt, ami segít nekünk a mindennapjainkban, hogy időt és energiát spóroljunk. Azonban ennek a törekvésnek bizony vannak árnyoldalai is. Annyira rákaptunk a lustaságra és az energia befektetés kispórolására, hogy már onnan is ki akarjuk spórolni, ahonnan nagyon nem kellene. Van olyan munka, amit nem szabad elhanyagolni!

Ha van köztetek olyan, aki sikeres a munkahelyén, keményen dolgozott a suliban, hogy most ott dolgozhasson, ahol van, az pontosan érti miről beszélek. ha van köztetek sikeres sportoló, vagy zenész, az is pontosan érti, hogy miről beszélek. Ezeket a mintákat a legtöbbünk megkapta gyerek korában, hogy dolgozzon az egzisztenciáján. Persze mindez nem mindenkinek sikerül, de ez az útmutatás még hellyel-közzel működőképesnek tekinthető. Mindezek mellett azt veszem észre, hogy az lett a trend, hogy senki se legyen következetes. A munkahelyeket is pillanatok alatt váltogatjuk, mint a használt mosóporunkat. Nem állítom, hogy ez feltétlenül probléma, hiszen miért is ne válthatna valaki egy jobb pozícióba, ha ott jobban tud keresni, vagy jobban ki tud teljesedni. Mindössze az a probléma ezzel a hozzáállással, hogy azt a képet erősíti bennünk, amit a reklámok is elültetnek a fejünkbe, miszerint minden és mindenki lecserélhető. 9 éve dolgozom a multi világában, ez a 9 év alatt pedig annyi kollégám cserélődött, hogy egyre kevésbé érdekel, hogy az újakkal mély kapcsolatot építsek ki. Minek építsek, ha úgyis csak pár hónapig leszünk együtt? Waste of energy…

Hogy jön mindez a boldogsághoz és a párkapcsolatokhoz? Egyszerűen… Ez a felfogás tudat alatt nagyon mélyen vési belénk azt a gondolatot, ha valahol máshol találunk valami jobbat, mint amit jelenleg használunk, akkor cseréljük le nyugodtan. A lecserélés a fejlődés (és a gazdaság) motorja. Cseréljünk le bármit! Nem csak a mosóport, a kocsinkat, vagy az állásunkat, de akár a feleségünket/férjünket és a gyerekeinket is. Jujjj, az utolsó gondolat kemény volt, igaz? Pedig pontosan ez történik, amikor valaki elválik és az új párjának a gyerekeivel költözik össze. Én úgy gondolom, hogy (elsősorban) az a gyerekünk, akivel együtt élünk, ugyanis azzal töltjük közösen az időnket, azt neveljük. Ha a biológiai gyerekünket már más neveli, akkor az onnantól már csak a biológiai gyerekünk.

Miért történik meg ez ennyire gyakran a mai világban? Mert senki sem mutat olyan mintát az embereknek, hogy a párkapcsolat, a szex, a boldogság és a család nevű játék pontosan ugyanolyan munkát igénylő területek, mint megszerezni egy diplomát egy jó állást vagy megvenni egy házat. Az emberek fejében ostobán élnek azok a nézetek, hogy a szerelmet csak ajándékba kapjuk pár évre, aztán néhány év után már csak a hitvány emléke marad belőle. A szex ugyanazzal a partnerrel úgyis hamar unalmassá válik, a gyerekek pedig tinikoruktól úgyis leszarják a fejünket. Nos aki ezekben a gondolatokban hisz és ezeket várja a sorstól, az ne is csodálkozzon rajta, ha valóban ezekkel fog szembesülni.

Hogy miben áll az én munkám? Nem vagyok terapeuta. Nem tudok kigyógyítani senkit mentális betegségekből, ezt meghagyom azoknak, akiknek ez a szakmájuk. Én pusztán egy mintát tudok mutatni és az általam helyesnek vélt lépéseket tudom bemutatni. El tudom mondani, hogy nekem hogyan és miért sikerült az, amit eddig elértem. Amikor pedig valaki egy olyan problémát tár fel nekem, amivel már én is szembesültem, akkor el tudom mondani, hogy én azt hogyan oldottam meg, vagy hogyan segítettem másnak a megoldásban. Az első és legfontosabb gondolat, amit szeretnék beleverni minden egyes fejbe, hogy a jó párkapcsolat, a szerelem, a kielégítő szexuális élet és a boldogság hosszútávú fenntartása, valamint a megfelelő gyereknevelés kizárólag egy halom energia mindennapos befektetésével vitelezhető csak ki. Vagyis munkával.

Persze könnyű lehet azt mondani, ha annyira bizonygatom, hogy nekem milyen jó, akkor kamu minden amit képviselek. Aki ezt gondolja, annak visszakérdezek: Vajon miért akarod te belém látni azt, hogy nekem sem sikerült és kamuzok? Talán le akarod venni a felelősséget a saját válladról, hogy ami neked nem sikerült, arra másnak sincs esélye, hiszen te “mindent” megtettél? Maradjunk annyiban, hogy számodra gyakorlatilag lényegtelen, hogy amit én állítok magamról az valóban megfelel-e a valóságnak vagy sem. Ami a számodra fontos az az, hogy vajon tudsz-e javítani a saját életminőségeden akár az én módszereimmel, akár bármilyen más módszerekkel. Ha itt vagy és olvasod a gondolataimat, az azt jelenti, hogy legalább keresed a lehetőségeket, ami jó dolog és büszke vagyok rád, amiért idáig eljutottál.

Ez az írásom nem ad egyszerű és kézzelfogható praktikákat és trükköket a mindennapjaid jobbá tételéhez. Ennek az írásnak az a célja, hogy elgondolkodtasson egy kicsit és rábírjon arra, hogy a mostaninál SOKKAL több munkát tegyél bele az életed valóban fontos területeibe. A kapcsolatot a pároddal vagy a gyerekeiddel elég egyszer elszarni. Azt szokták mondani, hogy vannak olyan hidak, melyeket, ha felégetnek, soha többé nem lehet újjáépíteni őket. Addig cselekedj, amíg még állnak a hidak, mert utólag már késő prüntyögni, hogy mi lett volna HA és mit kellett VOLNA csinálni. Legyen célod a boldogság, a jó párkapcsolat, a kielégítő szexuális élet és a jó kapcsolat a gyerekeiddel, ha vannak. Amennyiben mindezt célodul tűzöd ki, mint megszerezni egy állást/diplomát/kocsit, akkor milyen lépéseket tennél azért, hogy mindezt el is érd és meg is tartsd egy életen át?

Ne szerénykedjetek, lehet kommenteni, itt a lehetőség. 

Gilján János életmód-, párkapcsolati és szexuál coach

Ez is érdekelhet:

Kérdésekkel a boldogságig

Sikerrecept – Létezhet egységes mintázat?

Önbizalom – építés





Share Button

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.