A Megértés iskolája tapasztalatok

Professzor Bókkon István nevére kattintva jelentkezhetsz A megértés iskolájába!

ŐSZINTE ÖNVALLOMÁSOM avagy bármi is történik, fent úgyis találkozunk

A 7 alkalmas Megértés iskolája ötödik alkalmával, mikor éppen nem voltam túl jó passzban, feltettem magamnak a kérdést:

Van értelme ezt csinálnom, mit adok én? Mit adott a suli nektek?

Döbbenten hallottam, hogy mind a 10 ember élete 5 alkalom után megváltozott. És azt mondák nem tudják, hogy csináltam, nem értik.

Sokat gondolkoztam utána mit is csinálok. Jó, itt A megértés iskolája folyamán megértjük, felvállaljuk életünk elmúlt történéseit, mutogatás, bűntudat és önsajnálat helyett.

De mit csinálok igazán, ami az alapja mindnek?

Hetek múlva jött a válasz:

Szeretni tanítasz, miközben tanulod te is. És a kősziklává dermedt érzelmeink lassan feloldódnak, megértve a múltat. Ez is csak egy kozmikus játék a teremtésen belül, bár eléggé szélsőségesre sikerült az utolsó teremtés.

Hát ez van. Ha már ide jöttünk most, és ébredezünk, próbáljuk meg, ha nem is tökéletesen, de harmóniában élni, bármi is történik. Hisz fent úgyis találkozunk.

A képen az oroszlán kőszikla. A legenda szerint az oroszlán annyira nem akart érezni, hogy kővé dermesztették az istenek. És azóta várja jöjjön segítség, ki feloldja ebből, egy simogatással vagy könnycseppel.

TUDATTALAN STRESSZ ÖRÖKLŐDÉSE EPIGENETIKAI FOLYAMATOKKAL

A korai életkori hátrányok hatása a következő generációkban is fennáll, és befolyásolja az egyén fiziológiáját és viselkedését. Egy anya 3 generáció alapvető információit tartalmazza. G1 nagymama, G2 anya, G3 petesejt. Jelen kutatás eredmények azt mutatták, hogy a terhesség alatt kialakuló pszichoszociális stressz hatással van az unokák DNS-metilációjára (epigenetika: DNA szabályozás) is. Azaz tudattalanul öröklődik a gének szabályzása által a trauma. De ez akár többszörös generáción át is öröklődhet, ahogy egyéb kutatások igazolták már ezt. Erről is beszélünk a MEGÉRTÉS ISKOLÁJÁBAN.

Gál Ágnes
“Több mint ötven évvel ezelőtt születtem kétoldali dongalábbal. Édesanyám egy nagyon nehéz szüléssel, 40 fokos lázzal, fájdalomtól üvöltve hozott a világra. A szülészorvos megkérdezte, hogy miért sír ? A nyomorék gyerekéért?

Amikor a kórházból hazamentünk az egész faluban csodaszámba ment a születési rendellenességem. Hiába a mondás, hogy minden csoda három napig tart, ez a mi esetünkben nem így volt. A falu megbélyegezte Édesanyámat, és ezért az Ő drága szívében a szeretetet felváltotta a falu irányába a szégyenérzet, az én irányomba pedig a sajnálat érzése.

6 éves koromig minden évben műtötték a lábamat és a műtétek között is heti kétszer 120 kilométerre vittek a szüleim hogy helyrehozassák. Nem volt ideje a falunak elfelejteni, vagy túllépni a sorsomon, hisz hat évig minden találkozásnál kérdezték hogy, “hogy van szegény gyerek?”. Én pedig akkor még nem tudtam, hogy a sajnálat a gyilkosság után a második legnegatívabb energia. Köszönet prof. Bókkon Istvánnak ezért is és még nagyon sok más lelki összefüggés megismertetéséért is!

Gyerekként lubickoltam az akkor még pozitívnak gondolt sajnálat-energia mezőben. Hisz, ha mindenki engem sajnált, az azt jelentette, hogy mindenki velem foglalkozik és én vagyok a középpont. Nem utolsó sorban a “szegény kislánynak” igyekeztek mindent megadni, amit csak szemem szám megkívánt. Lehet hogy ezért vannak ma súlyproblémáim? Hisz az édesség is lelki táplálék helyettesítő volt. Ráadásul, ha nem volt kedvem valamit megtenni, akkor nem is törtem magam. Egyszerűen csak elővettem a ” védelmi kártyámat” és kiaraszoltam a feladatból – mondván ezzel a lábbal?

Mire iskolás lettem teljesen rendbe jöttek a lábaim, de az előzményekre való tekintettel felmentést kaptam testnevelésből . Tovább játszmázhattam így, pedig pont attól fosztottam meg magam, ami a legtöbbet jelentette számomra akkor. A sporttól.

Középiskolás koromban kikerültem ebből a környezetből. Az új környezetem nem ismerte a múltamat, tehát már nem sajnált. Elfogyott a sajnálat energia, így valamivel pótolni akartam és akkor jött az önsajnálat, amit követett az önértékelési probléma. Mindezek és a szeretethiány – figyelemfelkeltéshez és öngyilkossági kísérlethez vezetett.

Egész életemen át kísért a másoknak és önmagamnak való bizonyítási kényszer. Mindig szerettem volna bebizonyítani, hogy nem vagyok “társadalmi selejt”. Ahogy nem vagyok “nyomorék”, hogy az én lábammal ugyanúgy meg tudok tanulni síelni. Csak most értettem meg, hogy miért zavar annyira, ha a túrákon nem én megyek elől, vagy miért fallabdáztam hosszú ideig férfiakkal?

Házasságom idején is gyakran vettem elő pajzsként a sajnáltatást, amit később a mártír szerep váltott fel. Szükségem volt a figyelemre és szeretetre és teljesen mindegy volt, hogy ezt a sajnálat által vagy valamilyen pozitív energia által érem el. 30 évesen tüdőműtéttel, 40 évesen agyér műtéttel kerültem újra a “központba”. Így megint jött az életembe ok arra, hogy sajnáljanak. Kaptam tehát a sorstól ugyanazokat a lapokat többszörösen. Utáltam saját magam , így mások szeretetét is csak “ál érzésekkel” vásároltam meg!

Ma már tudom prof. Bókkon Istvántól azt is, hogy a lelki traumák és az érzelmek ugyanúgy öröklődnek mint például a dongaláb, mindaddig, ameddig az elakadások feloldásra nem kerülnek! Ez utóbbit nem, viszont a traumáimat tovább adtam lányaimnak. A válás után a 16 éves lányom többször megkísérelte felvágni az ereit, nyilván neki is szüksége volt szeretetre és figyelemre, amit a sajnálat köntösébe burkolt. Ma úgy gondolom hogy életem egyik legjobb döntése volt ” A hiteles megértés iskolájába” beiratkozni. Hálás vagyok a felismerésekért, a megtapasztalásokért és igyekszem a sajnálat helyett megtanulni egyre jobban SZERETNI !”

Jelentkezem A megértés iskolájába professzor Bókkon Istvánnál privát üzenetben

Ajánlom figyelmedbe az Emberlelkek rovatban az Igaz történeteket. Ezek azok az esetek, amiket a professzor úr a kutatásai során feljegyzett. Katt ide az Igaz történetekért.



Share Button

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük