Mikulás napi történet

amikor tudjuk, mi is a cél

Szeretném előre bocsátani, hogy ez az akció NEM szerepelt a bakancslistámon. Talán azért, mert egyáltalán nincs bakancslistám…Írnom kellene egyet! 
Amit biztosan tudok, kicsit mérges voltam, de ha én mérges leszek, annak mindig az a következménye, hogy a kezembe veszem az irányítást. Így nem annyira a bosszúságomat, inkább a hőstettemet szeretném elmesélni, de legfőképpen a HÁLÁMAT.

Röviden a történet:

A cicánk jó eséllyel mérgezett patkányt evett, tegnapelőtt. A mérget mi tettük ki a saját szuterénünkbe, ahol két éve 9 patkány lakott, és egyáltalán nem fizettek albérletet… Tehát, mérget kitettük, az idei patkány valószínűleg megevett belőle, és a mi ügyes kiscicánk, Sugár elcsípte a patkány nyakát. Le is vette a fejét a testéről. Külön találtuk meg ezeket, picike hiánnyal. Ez idáig természetes.
Tegnap kint fogott patkányt. Ennek annyira örült, hogy egyáltalán nem hagyta elvenni. Elszaladt vele, utána nézni is alig bírtunk…
Ezt nem tudjuk, mérgezett lehetett-e? Ez is rendben van.

A cicánknak tegnap délután hasmenése volt. Este degeszre ette még magát, de reggel nem evett, ahogy szokott, és inkább csak aludni volt kedve. Nem rohant el a gyerekek elől, túl nyugodt volt.
Nagyon okos cica, igazán elviselhető szokásokkal. Mind szeretjük, így komolyan aggódtam érte.

Mivel Mironnal Balassagyarmatra kellett mennünk, gondoltam, ott segítséget kérek az állatorvosi rendelőben, vagy az állatpatikában. Első utunk oda vezetett. Itt egy hölgy közölte velünk, hogy kizárólag az orvos állapíthatja meg, hogy meg lett-e mérgezve a cica, és csak ő írhat fel receptet, amire kiadhatja a kívánt szert. Ez idáig rendben is lenne, ezért is mentem hozzájuk, hiszen ők segíthetnek. Vagyis segíthettek volna, ha Balassagyarmat és környéke összes állatorvosa egyidejűleg nem ment volta Salgótarjánba valamilyen továbbképzésre. Értem én, hogy a Mikulás napi partyról egyikük sem akart lemaradni, de ez így nem logikus szerintem! Még egy ügyeletest sem hagytak hátra, csak egy hű szolgát, aki mást nem tudott kitalálni, csak hogy keressek egy másik orvost…Pedig még az ellenszert is tudtam, mondtam neki, mit kellene adjon, de recept nélkül nem lehet….

Na, ekkor jött az, hogy végiggondoltam életemet, és sorra eszembe jutottak remek emberek, akik segíthetnek. Írtam is nekik. Egyikük, aki állatorvosi asszisztensként dolgozik évek óta, hamar válaszolt. Sőt, kérte a számomat, hogy felhívhasson, és úgy beszéljünk az életmentő akcióról. Ő, ugye, meg akarta menteni a macskámat?! Szerintem érzitek.

Megbeszéltük, hogy a K vitamin a megoldás. Azt tudtam, hogy a kisbabáknak a Konakiont adjuk, ami K vitamin, így eszembe jutott, ahhoz könnyen hozzájuthatok. Talán még otthon is van. Az állatorvos asszisztens megkérdezte az orvosát, vajon alkalmas lenne-e a Konakion a cicusnak, és hány ampullát, hova kell beadni neki. A doki készségesen megmondta. Nem akart állatorvoshoz küldeni. Ugye, meg akarta oldani a helyzetet, és a cica életét mentette?

Dolgunk végeztével hazaértünk, a megadott időben felvettük a másik gyermekemet a buszmegállóban, majd mentünk a felajánlott Konakionért. A cicánk túl virgonc volt ahhoz, hogy elvigyem valamiben, és két gyereket babakocsival tolva menjek az orvosi rendelőbe. Így a cica otthon maradt. A rendelőben megbeszéltem az aranyos orvosirnokkal, hogy ha nem megy a cicaszuri magánúton, akkor majd hívom segítségért…Átvettem a K vitamint, amit a védőnőtől kaptunk, és siettünk haza.

Sugár, virgonc volt, de furcsán viselkedett. A reggeli álmatagsága elmúlt, de egész nap egyetlen falatot sem fogyasztott el, csak a kedvenc szaftos halas husijának a levét itta le. Lefeküdt a szőnyegre, ahol kiszúrt magának egy pontot, és láthatólag egérre vadászott. Csak közben idegesen rázta meg a fejét, mintha légy szállna rá. Akkor is, amikor nem volt légy a közelében…Ezek a jelek, a tegnapi hasmenéssel sajnos tényleg a mérgezés lehetőségét mutatják. Így, ahogy hazaértünk, máris előkészítettem a szurit. A cicával egyszerű volt, kedves, kezes macska. Csak közben az egyik gyerek majdnem belesétált a tűbe, ahogy fogtam, a másik pedig kitartóan húzta a macska farkát, miközben én a megfelelő szúrást próbáltam megvalósítani. 

Hamar túl lettünk az akción. Kis morgással méltatlankodott csak Sugár. Nem is akart megkarmolni (igaz, belecsavartam egy vastag plédbe :)). 40 perc múlva kért enni, és most el is fogyasztotta, majd újabb egy óra múlva evett. Az elmúlt 2 órában nem rázta a fejét. Remélem, most már jobban lesz.

Sokszor így van az életben. Az emberek célt tévesztenek. Azt hiszik, orvoshoz kell vinni a haldoklót, nem megmenteni…
Törekedjünk arra, hogy egyre kevesebbszer tévesszük el a célt!
Már az is nagyon jó, ha van merszünk mást gondolni, mint amit a velünk szemben álló “szakember” mondott!

Hálásan köszönöm mindenkinek, aki a mai cicamentő akciónkban részt vett! Ők tudják, hogy sokszor itt és most kell cselekedni, nem lehet még néhány órát várni, míg majd a megfelelő szaki odaér egy bürokratikus rendszerben.

Mészárosné Kis Edit / Derita

Mi a baj a felnőttekkel – lovas szemmel?

Nyílt levél az EEMI-nek






Share Button

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük