Mi a kapcsolat a gyermek betegsége és a szülője között?

Esetleírással

Sokan sokszor nem értik, miért vagyok oda Mironért. Van, aki szerint a Miron program miatt sztárolom, van, aki úgy látja, jobban szeretem a down szindrómást, mint bármely másikat. Lehet szeretni a gyermek betegsége miatt őt?

Hogy is alakult ki ez a helyzet?

Kiskoromban féltem a gyerekektől. Visszahúzódó lányka voltam. Aztán felfedezték az osztálytársaim, hogy jól tudok hallgatni. A titkokat rám bízták, és tanácsokat kértek tőlem már 9 éves koromtól. Ebből én is megtanultam, hogy a gyerekek társak. Társak, akik ugyanúgy félnek az élet váratlan helyzeteitől, megmérettetéstől, mint én. Ugyanúgy elismerésre és szeretetre vágynak, mint én. Később felfedeztem, hogy ugyanígy vannak ezzel a felnőttek is. Középiskolás koromtól már a felnőtteket és a társaimat is igyekeztem folyton bíztatni. Az osztályzataim ettől váltak egyre jobbá. A remek emberi kapcsolataimat tükrözték, nem a tudásomat.

Kisbabák

20 évesen váltam anyává. Akkor már számomra az újszülött csecsemő is egy másik, olyan emberi lény volt, mint én magam. Pontosan olyan jogokkal és lehetőségekkel, mint bárki más.
Elsőszülöttem az első pillanatban elvarázsolt. Megláttam szemében a Világegyetem összes csodáját és bölcsességét. Nem volt kérdés, hogy ki a felsőbbrendű lény.
Ugyanezt a varázslatot tapasztaltam meg mindegyik másik kisbabámnál is. Ugyanezt a tükröt láttam meg ismeretlen emberek kicsinyében is. Olyanokéban is, akiknél a szülő az emberi értelmetlenség egyik érdemrendjét megkaphatná. A gyermeke mégis a végtelen bölcsességet mutatta meg nekem.

A kicsik szerelmeseivé váltam. Meg akartam érteni őket, megfejteni a varázslatuk titkát, és a lehető legtovább fenntartani a bennük lévő isteni csodát.

Anyaság

Az anyaságom minden ízében egy tanulási folyamatnak tűnt számomra. A gyermek ellátása egy egyszerű dolog volt. Sokkal nagyobb hangsúlyt kapott nálam az egymás tanítása. Éreztem Petinél is, hogy rengeteg olyan tudást hordoz, amivel én nem rendelkezem. Hiába is voltam én 20 évvel tapasztaltabb, ő másabb jellemével már csecsemőként tanított.
7 hónapos volt, amikor elkezdtünk asztrológiát tanulni Kalo Jenőnél.
Egy fantasztikus szellemi utazás vette ezzel kezdetét életemben. Kitárult előttem a Titkok kapuja. Elkezdtem megérteni mindazt, amit addig csak éreztem.
Megtudtam, milyen feladattal érkezett hozzám az első gyermekem. Nagyobb megértéssel és még nagyobb csodálattal tudtam felé fordulni. Ettől kezdve minden gyermekem horoszkópját már születésekor megnéztem, hogy az az által mutatott információ szerint tudjak vele bánni az első pillanattól kezdve.

Gyermeki csodák és tanítások

Abban szerintem könnyen megállapodhatunk, hogy minden gyermek egy csoda.

Miért is? Mindenki mást tud, mást tanulni jött, és mást tud nyújtani a világnak.
Már az egészen pici gyermekek is képesek tanítani.

Sajnos sokszor a szülők nem értik, hogy gyermekük betegsége azért alakult ki, hogy NEKIK segítsen.

Amíg csak a mindennapi problémák kínozzák az embert, és nem képes ebből kiemelkedni, nem is akar rajta túllátni, addig egy daganat hihetetlen bánat a család számára.

Egy gyermek betegsége – igaz történet

Volt nálam egy kisfiú. 18 hónapos korában hozták el hozzám. Nevezzük csak K.K-nak. Ez a kisfiú rendben fejlődött, mígnem 7 hónapos kora körül elkezdett szépen járni. Aztán egy éves korára a járása visszafejlődött, nem volt képes egyenesen tartani magát, szédült. Kiderült, hogy agydaganata van. A szülők 12-13 hónapos kora körül szembesültek azzal, hogy komoly beteg a gyermek. Mire eljöttek hozzám 18 hónapos korában, az nagyjából az utolsó esély volt a változtatásra.
Miben is kellett volna változtatni? Leginkább az önmagukhoz és a másikhoz való hozzáállásukban. K.K. nem tudott beszélni, és az elmeállapota sem volt mindig tiszta. De, amikor itt voltak, és megkértem, mondja el, mi a küldetése, ragyogó szemmel, koncentráltan figyelt. Minden kérdésemre, szinte minden gondolatomra reagált. Anya ölében ült, de Apa látta az arcát, és hitetlenkedve figyelte.

A gyermekkel kártyát húztunk. Megkértem, mondja el, miért jött. A gyermek húzta a kártyát, szépen, fegyelmezetten, én pedig mondtam, miként értelmezem, és visszakérdeztem. Ő határozottan pislantott, bólintott, kerekítette a szemét vagy éppen hunyorgott, elfordította a fejét, attól függően, milyen volt az értelmezésem. Tehát egyértelmű kommunikáció alakult ki közöttünk. Az egészet látta-hallotta a két szülő is. Konkrétan kimondtunk számukra, mi a kisfiú küldetése. Hallhatták, hogy a házasságuk megmentése volt a feladata. Azért jött, hogy a szüleit nagyobb összefogásra, szeretetre bíztassa. Azt kellett valahogyan elérnie, hogy őszintébben álljanak egymáshoz.

Mivel másként nem ment, beteg lett.
A szülőknek volt 7 hónapja bizonyítani, hogy képesek figyelemmel, szeretettel fordulni egymás felé a kicsi születése után. Mivel ez nem történt meg: Apa ugyanúgy nem törődött Anya támogatásával kismama korában, mint első gyermeküknél sem tette. Anya nem volt erről képes őszintén beszélni Apával, így a gyermek tette meg helyettük. A betegsége folyamán kénytelenek voltak együttműködni, az aggodalom összehozta őket.

18 hónapos korában mi, együtt, kétség kívül, közösen, egyértelmű szavakkal kimondtuk számukra, mi a megoldás.

K.K. még adott/kapott egy kis időt. 24 hónapos korában távozott. Nem jöttek vissza párterápiára. Pár napig kicsit jobban odafigyeltek egymásra. Az események megvilágító fénye egy kis ideig élt bennük. Ez aztán hamarosan kihúnyt. Nem sikerült változtatni.

Vajon hiába halt meg a kisfiú?

Tanításuk sosincs hiába. De alakulhatott volna jobban is. Anya magányosan neveli egy, megmaradt gyermekét, Apa tovább lépett, új családot alapított, hogy a régi kudarcot feledtesse magával. Mindkettejükben ott maradt a NYOM. NYOMja a lelküket. Ki így dolgozza fel, ki úgy. A lényeg, hogy génjeikben tovább viszik az élményeket. Tovább adják tapasztalataikat az elkövetkezendő generáció számára. Talán valamelyik utóduk agykutató lesz, vagy gyermekorvos. De negatív oldal is érvényesülhet: indokolatlan félelem keletkezhet ezen élmény hatására az unokában a gyermekvállalástól, vagy akár a párkapcsolattól való beteges elzárkózás is lehet az eredménye.

Miért is imádom Miront, és a többi SNI gyermeket?

A különleges nevelési igényü (SNI) gyermekek a legelszántabb tanítóink. Mint láttátok, a többi gyermek is nagy tanítómester, de akinek van valami extra problémája, az a betegsége által tanít minket. Akár az élete árán is!

Miront azért kaptuk, hogy megtanuljuk a szeretetünket kifejezni. A down szindrómások mindig a családon belüli szeretet szintjét kívánják fokozni. Ezért is annyira édesek! Mi elég jól vettük a lapot, felfogtuk az üzenetet, és változtattunk önmagunkon, illetve az egymáshoz való hozzáállásunkon. Így Miron jól fejlődik, a születésekor fennálló szívsövény-hiány benőtt a megfelelő méretűre, és alig mutatkoznak rajta a down szindróma tünetei. Ő a legerősebb a családban, alig-alig beteg, és a többiekhez képest meglévő körülbel 1 éves lemaradáson túl a down szindrómának “csak” a jó oldalát kapjuk tőle.

Mi a down szindróma jó oldala, amiket Mironnál is megtapasztaltam?

– végtelen szeretet, ragyogás és kedvesség árad folyamatosan belőle
– rendkívül kedves, figyelmes, előzékeny, odaadó, vigyáz, hogy ne okozzon fájdalmat a másiknak
– angyalian kacag, nagyobb korában is, mint a többi gyermek
– ha véletlenül nem vagyunk elég kedvesek egymáshoz, akkor emlékeztet minket ennek fontosságára: egymáshoz húz minket, meg kell puszilnunk, ölelnünk egymást
– remekül táncol, kiváló a ritmusérzéke, ügyesen alakít dallamokat a szintetizátoron, 3 évesen is
– telefonos appon 1 évesen is gyönyörű színes firkákat hozott létre
– türelmes, kivárja a sorát, nem követelőzik
– szépen lehet vele utazni, bár rendszeresen meg akar szökni, mégis le lehet kötni a figyelmét
– szokásokkal kiválóan irányítható
– mindig kapható egy kis huncutságra, viccelődésre!

Hogy jobban szeretem-e a down szindrómást, mint a “normál” gyereket? Dehogy! Mindet imádom, azért, aki. Mindegyikben van valami extra, amiért külön büszke tudok lenni rá.
Ha bármiért is jobban tisztelem a down szindrómást vagy a komoly betegséggel született gyermekeket az a következő: