SZÜLŐK, AKIK FÉLNEK GYERMEKEIKTŐL A HALMOZÓDÓ TRANSZGENERÁCIÓS TRAUMÁK MIATT

A HATÁROK SZABÁSA ÉS KÖVETKEZETESSÉG ALAP!!

Én csak jót akartam, mindent megtettem, feláldoztam magam… Csak a baj ezzel, hogy ez nem szeretet, hanem kiszolgálás, bűntudat és sajnálat. Így pont a fordítottját éri el a szülő gyermekénél, mint amit jónak gondolt.

Kis elgondolkodtató

A halmozódó transzgenerációs traumák miatt, egyre több szülő mindent megenged a gyermeknek, ha már őt keményen nevelték. Határok nélkül viszont nem lehet élni, mert a felnövekvő gyermek nem érzékeli majd, mikor tesz rosszat, mikor nem, nincs értékrendszere. Tehát a túlzott megengedő magatartás a szülői bűntudatból és annak múlt tapasztalataiból fakad.

A határok szabása nem erőszak, hanem miheztartás. A magyar nyelv jól kifejezi, mindennek van határa.
Sőt nem csak megengednek a mai sérült szülök mindent gyermekeiknek, de önfeláldozó magatartást mutatnak, ezzel a gyermeke is önfeláldozó lesz, azaz boldogtalan és magatartászavaros is. Ez pedig a párkapcsolataikban is alapvetően megmutatkozik. Ahol félnek a szülök a gyermekeiktől (legtöbben persze ezt nem vallják be maguknak), az általában a párkapcsolatok rovására, tönkretételére is kihat.

Amikor határt szabunk, akkor nem szabad engedni, mert nincs következetesség, és a gyermek ilyenkor jutalmazásként, sikerként éri el, hogy mégis sikerül kinyafogni, kisértődni, amit akart.

Tudni kell, hogy már a tudomány is bizonyítja: egy gyermek nem tiszta lappal születik. Ő is hoz felmenőitől sok ezer epigenetikusan rögzített jó és rossz mintát, ami tudattalanul vezérli.

A fentebb leírtak különösen érvényesek az elvált-szingli szülők esetén, ahol bűntudatból mindkét szülő igyekszik minden megengedni. Továbbá, ez elvált, gyermeküket egyedül nevelő nők nagy része, bár mindent megtesznek egyfajta áldozati hozzáállással, mégis hatalmas erővel kötik magukhoz gyermeküket, főleg a fiukat (ödipusz hatás kiterjesztése), hogy ne érezzenek ürességet. Persze ezt szinte mindig tagadják, a tapasztalatok szerint.

Egy gyermeket határozott terelgetéssel helyénvaló nevelni.

prof. Bókkon István

Ez is érdekelhet:

Transzgenerációs oldás – gyakorlat

Szingli élet – kinek jó ez egyáltalán?

Share Button

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük