Most kaptam ezt az igen részletes kritikát a könyvemről, ajánlom a figyelmébe mindenkinek, akit érdekel! Köszönöm szépen Victornak a csodás fogalmazástechnikával megszerkesztett részletes elemzését! 🙂

Gilján János – Boldogság és Szenvedély
Vélemény
(Victor C. Fields)
Gilján János szerzeménye a Boldogság és Szenvedély hűen a címhez, az élet két fontos aspektusát dolgozza fel, a megszokottól igen eltérő módon. A mű folyamán előkerül mind az egyéni és a párkapcsolati boldogság. A megközelítés nemtelen, egyaránt szól nőkhöz és férfiakhoz. Nem olyan telhetetlen, mint a Londoni metró, nemiség tekintetében megelégszik ezzel a kettővel. Hangzatában ugyanakkor igenis férfias, és noha tapasztalatait egyaránt megosztja mindkét nemmel, nem rejti véka alá, hogy férfi mivolta végett az Y kromoszóma vonalon nagyobb betekintést tud nyújtani a felmerülő témákba. Engem bizalommal töltött el a szerző objektív magabiztossága ezen a ponton.

A témaválasztás nem meglepő, hisz a boldogságkutatás idejét éljük. Az emberi igény a boldogabb, tudatosabb élet irányába, legalább annyira növekvő tendenciát mutat, mint az eladott antidepresszánsok száma. Hiszem, hogy van összefüggés – többek között ezzel is. De a szerzői indíttatást talán hagyjuk is, mert még a végén előkerülnek olyan kérdések mint; Miért véleményezi egy soha nem publikált, egyedülálló világjáró, egy sikeres házasságban élő, polihisztor, párkapcsolatokról szóló könyvét? Belegondolni is ironikus. Ezért sem szánom irományom semmilyen formán jogos kritikának, mindinkább egy összesítő-kiegészítő véleménynek. 
Vágjunk is bele, csak mint a szerző! In medias res. Nem követi el a hibát hogy hosszan analogikusan vezeti fel gondolatmenetét, hanem lendületesen nekiindul a választott témáknak. Persze egy nyúlfarknyi előszóban kifejti személyes indíttatását, és történetét, de ezt nem végtelenségig-vonagló hosszas leírásban tárgyalja. Ez pedig, megannyi a témában megjelenő könyvnek szépséghibája. Ugyanez a lendület és gyakorlatiasság végighatja a könyvet, és ez teszi különlegesen olvasmányossá. 
Nekem első körben (a táplálkozás tudomány végett) a receptek jutottak eszembe. Vannak a háziasszony blogok, amik oly mértékben képesek tárgyalni, hogy miként sütött be a nap a konyhába mikor megálmodták a receptet, hogy abba Jókai Mór is belesárgulna. Ezzel szemben vannak a „hozzávalók->elkészítés->tálalás” típusú receptek, amik a megoldásra helyezik a hangsúlyt az okok/indíttatások helyett. A mű egyértelműen a második kategóriába sorolandó. 
Gilján a makrótól halad a mikró felé, mert első körben a boldogságot tárgyalja. Ezt a nagy, megfoghatatlan életérzést megint csak nem leíróan, hanem tárgyilagosan kezeli. Kézzel fogható és megvalósítható technikákat kapunk miként is tudnánk közelebb kerülni a boldogsághoz. Ennek pedig része a megértés, amit szinte már tudományos részletességgel vesz sorra. Szót kapnak a gének, a hormonok, és az általános emberi biokémia. Ettől persze nem kell megijedni hisz mindezt halandó emberek számára is emészthető nyelvezettel teszi. 
Itt ugyan van egy kis félreértés a szerotonint illetően. A szerző ezen neurotranszmittert nevezi meg, mint az egyik boldogsághormont, és hiányát írja körül, mint depressziós állapotot. Az hogy bizonyos érzelmi/életérzési folyamatokban szerepet játszik a szerotonin kétségtelen, noha sokkal inkább keresztelhetnénk örömhormonnak, mintsem boldogsághormonnak. A szerotonin hipotézis ugyanis már divatja múlt, mostanra a gyulladáselmélet a menő. De komolyra véve a szót, a legújabb tudományos bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy a krónikus szervezeti gyulladás, ami a gyulladásfaktorok folyamatos adagolásával éri el a depressziós állapotot. Ha nem így lenne, akkor a depressziót kokainnal is lehetne gyógyítani, az antidepresszánsoknak lenne bármi jótékony hatása a placebóval szemben, valamint a gyulladásszint csökkenésével arányosan nem mérséklődne a depresszió. Ezt több irányból megerősítették, és folyamatosan jönnek újabbnál-újabb vizsgálatok, amik ezt a vonalat erősítik. 
A fentebbi ugyanakkor egyáltalán nem vesz el a könyv értékéből, több okból sem. Első körben, mert a tudományos mainstream még mindig a szerotonin hipotézist tartja az uralkodó nézetnek, és igen mély utánajárást igényel, míg valaki eljut gyulladáselméletig a tudomány zegzugos útvesztőjén át. Másodszor pedig mert a szerző által javasolt gyakorlati megoldások, a gyulladáscsökkentés hatásmechanizmusa által érik el céljukat. Jóllehet ez a lényegi célja a könyvnek, hisz majdhogynem mindegy az adott probléma oka, ha arra a végén manifesztálható megoldást kapunk. Ami pedig nem más, mint az életmód megannyi aspektusa, mint a táplálkozás és a testmozgás jelentősége, vagy az egészségtelen-addiktív szokások kerülése.
Objektivitásomat görcsösen próbáltam fenntartani ugyan, de ezen a ponton mégis sikerült belopnia magát a szívembe. A táplálkozás és táplálék kiegészítés témáját, noha nem részletezően mindinkább tudományos pontossággal tárgyalja. Nincsenek vizsgálatok, eset tanulmányok, vagy demográfiai felmérések (mert ügye nem is ez a könyv célja) de a boldogság biokémiájához szükséges életmódbeli sarokköveket nagyon jól összesíti. Plusz pont jár azért, hogy mindezt a tudomány jelen állásának megfelelően teszi. Nem az aktuális divatdiétákat majmolja, sem vágja oda közhelyesen hogy „egyél sok zöldséget, aztán jó lesz neked”. Messziről érződik, hogy a táplálkozás és életmód kérdését tudományos tudatossággal járta körbe és magam példájából tudom, hogy e mögött kemény munka van. Ez talán azért is hatalmas dolog, mert aki ismer, az tudja, hogy táplálkozás témában ritkán osztogatok piros pontokat. Ezt nem is részletezem vagy fényezem tovább, a felfedezés örömét az olvasóközönségre hagyom.

Persze a boldogság túlmutat a helyes életmód által előidézett általános jó érzésen. Ügye még a legmagasabb D vitamin szint sem fizetett még vissza lakáshitelt. Ennek megfelelően halad is tovább az író a kérdés boncolásával. A boldogság megragadásának gerince, hogy merjünk és akarjunk is boldognak lenni. A kérdéskörben szerepet kap az önértékelés, a helyesen – leginkább reálisan – megítélt önkép, az önszeretet, nem különben a kitartó munka, a türelem, a nyitottság, és a társas boldogság fontossága. Visszatérő problémák/hiányok, amik felett túlnyomórészt pont triviális mivoltuk miatt nézünk túl. De hát az ember már csak ilyen önigazoló lény. Szeretnénk hinni, hogy ennyire hétköznapi kérdésekben képesek vagyunk dönteni. Ezt Gilján is tudja és pont ezért nem közhelyekkel árasztja el az olvasót, mindinkább művészi találékonysággal mutat rá a hiányosságokra, és pótlásukra/megoldásukra. 
Ahogy távolodunk a tudományos megközelítéstől, mindinkább megjelennek a szerző személyes példai, saját tapasztalata, majd egyének, párok esettanulmányai. Eklatáns példaként szolgálnak ezek a történetek tényleg tipikus problémákra. Ettől még inkább kézzel foghatónak érződik a mű, és még könnyebben bele tudjuk magunkat élni adott kérdéskörbe. Miért is vagyunk boldogtalanok? Miért nem működik a kapcsolatunk? És különben is tehetünk ez ellen bármit? És a válasz a fejezet végére kikristályosodik, hogy bizony tehetünk. A boldogság kitartó és fáradtságos munka eredménye, és mint a világ más nagyszerű dolgaihoz is úgy a boldogsághoz is rögös út vezet. De ennél azért több útravalót kínál a könyv, mondhatjuk talán, hogy egy igen szemléletes térkép a rögös úthálózatról. 
A másik fő csapásirány a párkapcsolati élet és a szex. Nem pont az a vonal, amihez érdemben már annyit hozzá tudok tenni, mint a táplálkozáshoz, de így annyival nyitottabban olvastam! 
A két téma összevonása szinte egyértelmű. Az ember evolúciós szintekig visszanézve társas lény, így hát egyéni boldogságunk kialakításában is nagy szerepet játszik megannyi társas viszonyunk, első helyen a párkapcsolattal. A főszerep itt is a gyakorlati megvalósításé. Sorolhatnánk naphosszat, hogy vajon milyen gyermekkori elnyomás vagy stressz miatt vagyunk boldogtalanok a párunkkal, attól bizony nem lesz jobb. Kézzelfogható technikák pedig vannak arra, hogy ezen változtassunk. Ezeket kapjuk a szerzőtől, színesen, változatosan tálalva megannyi példával tarkítva.
Ha már a gyermekkornál tartunk meg kell, hogy álljunk egy…három évre. Noha a könyv az én olvasatomban a gyakorlati segítségnyújtásra van kiélezve, az elméleti hátteret sem hanyagolja el a megértés végett. Ennek keretében a gyermeki első pár év fontosságáról elég visszafordíthatatlanul beszél. Nem kétlem, hogy a fejlődés során tapasztalt élményeknek meghatározó szerepük egy gyermek életében, de az csak a gyermeki életében. Az első három év szülői mintáinak megváltoztathatatlanságát egyre több felmérés és vizsgálat cáfolja. Kezdenek napvilágot látni azok a bizonyítékok, melyek szerint az élet fennmaradó szakaszában sokkal jobban előtérbe kerülnek az egyéb társadalmi kapcsolatok, a gyermek független egyénisége, az anyagi helyzet, stb. Ezeknek a befolyásoló ereje sokkal számottevőbb, mint az első pár évben elszenvedett sérelmek, fájdalmak, elnyomások. Természetesen a példamutató szülői szerepeket én is fontosnak tartom, és egyéni döntésem szerint én is lennék inkább egy türelmes, biztonságot nyújtó, tanító szellemű apa. Csakhogy ez személyes választás nem pedig a statisztika. Az összképhez pedig megannyi ható tényező hozzátartozik, amik együttes hatása kézzelfoghatóbban befolyásolja az egyén életét. Szóval, ha valaki hányadtatott sorból származik annak is van remény, és hosszú évekig csak köpködni a szülőkre nem más, mint felelősséghárítás.
Hogy ez megint csak miért nem vesz el a könyv értékéből? Déjà vu! Mert a megoldási folyamatokat nem ferdíti el, nem tereli rossz irányba. Nem lovagol hosszú ideig a dolgok megváltoztathatatlanság, hanem próbál célirányosan megoldást találni még a legsarkalatosabb érzelmi vagy szexuális defektekre is. 
Ha én végletekig féltékeny vagyok a páromra (tegyük fel jogtalanul) akkor az a saját belső bizonytalanságomat vetíti szívem választottjára. Ez ügye az ok. És most hogy ezt tudom, már meg is oldottam. Ja, nem! A megoldás hogy addig gyakorlom a bizalmat, amíg a hétköznapi életem részévé válik majd a társam érezni és viszonozni fogja. Ezen példához hasonló kérdések és válaszok kerülnek elő a párkapcsolati fejezet folyamán.

Nemkülönben előkerülnek itt is az erős magabiztos személyiségjegyek, melyek nélkülözhetetlenek egy párkapcsolat operálásához. Ahogy én szoktam fogalmazni: „Ha egy pár 100%, az annyit tesz, hogy én csak 50% vagyok. Én 100% akarok lenni és megtalálni a hozzám illő 100%-ot.” Giljánnal ugyanazt a süteményt sütjük, csak más recept alapján. 
Az egyéni fejlettség/fejlődés fontossága szerinte is megkérdőjelezhetetlen. Szükséges az embernek jól beáraznia magát, hogy reális elvárásai legyenek az „evolúció húspiacán”, de ugyanígy fontos a nyitottság, az egyéni célok, és az önszeretet. És ha mindez megvan (nemkülönben a vonzalom) akkor kezdődhet a közös munka. Ennek alapelemei is elsőre túl kézenfekvőnek hatnak, mégis megannyi ember nem tudja ezeket kezelni. Ilyenek például az őszinteség és a megfelelő kommunikáció. És ezek szinte csak az alapelemek. Csak eszközök saját akaratunk érvényesítésére és a másik elfogadására. Sőt a szerző tovább megy. Véleménye szerint, már-már szerződési szárazsággal kéne lebeszélni a két félnek elvárásait, és szinte üzleti mértékkel kéne egyességre jutni kulcsfontosságú kérdésekben. A gondolatmenet ilyesformán beleköthetetlen, lévén vagy elő sem kerülnek problémák, és jó előre megoldást nyernek. A másik alternatíva pedig, hogy még az elején az előtérbe kerülnek megkerülhetetlen különbségek, és ennek tudatában tudatosan el tudja engedni egymást a rosszul funkcionáló páros. Nincs felesleges játszmázás, időhúzás, ajtócsapkodás, vázarepkedés, stb. Én ugyanezeket vallom hosszú távú megoldásnak, és tiszta szívemből hiszem, hogy nem emiatt ülök itthon egyedül szombat este egy limonádéval és ezzel a cikkel!
Előkerült ügye a játszmák destruktív hatása egy kapcsolatban, ami szerintem kétségbevonhatatlan. Gilján minden erővel próbálja megkerülni a játszmákat, én amondó vagyok ez nem a pokol hetedig bugyra, de csakis az udvarlási periódusban. Ez az időszak egy többkörös evolúciós próbatétel, amiben a játszmák igenis fontos szerepet töltenek be. A férfi vért izzadva próbálja eladni eltartó képességét (és kiemelni az arra utaló tulajdonságait), míg a nő ezt mérőműszer érzékenységgel próbálja levizsgálni. A folyamat ennél persze összetettebb, de a lényeg, hogy ezek a „hazugságok” nem azért vannak, mert métely-fekete-gonosz emberek vagyunk, hanem mert ezek evolúciós célt szolgálnak. Ez egy verseny, ahol mindenki a saját szintjénél jobbal akar reprodukálni, és ennek a főpróbája és vizsgája az udvarlás folyamatában megjelenő játszma. Nem véletlen gáláns egy randin még a legnagyobb bunkó is, és ugyancsak nem véletlenül vesz fel a nő két számmal kisebb magas sarkút. A szabályok es az eszközök adottak, már csak el kell fogadnunk a verseny létezést, amiből kiszállni nem lehet, legfeljebb megalkudni, vagy kiesni. Ráadásul, ha a férfiak nem segítenék le a hölgyeket a buszról, és nem rohannának mihelyst számítógépet kell szerelni, és a nők se sminkelnének, sem hordanának miniszoknyát, – pusztán azért hogy teljes őszinteséggel önmagát mutassa az ember – bizony egy szürkébb világban élnénk. 
Mindettől függetlenül az őszinteségre igenis szükség van, és udvarlás ide vagy oda a játszmákkal is érdemes mértékletesen bánni. Más elővillantani a Subaru kulcsot (ami jóllehet nem is a tiéd) mint azt állítani, hogy űrhajós vagy, pedig nem is.
Az őszinteség kapcsolatban betöltött szerepe többször is előkerül, szinte már végig vonul a könyv minden pontján. Mert ügye minden probléma megoldása egyformán az őszinteség kabátja alól bújik elő. Ha nem vagyok őszinte már saját magammal sem, akkor teljesen téves világ- ön- és kapcsolati képet kapok. Lényegében fel sem ismerem ha problémaim vannak, és felelősséget sem vagyok képes vállalni a saját magam okozta problémákért. És ez még csak a személy saját maga felé tanúsított őszinteség. Ennek következő lépése a párkapcsolati egyenesség, amihez még több türelem, elfogadás, és empátia szükséges. 
Nem véletlenül idézem hosszasan az általam interpretált gondolatokat, hanem mert ugyanolyan jelentőséget tulajdonítok neki mint a szerző, és olybá tűnik, hogy az emberek többsége hajlamos az őszinteség mellett is elmenni a dolog hétköznapiassága végett. A „légy őszinte” kijelentés általános igazságból, elcsépelt klisévé, majd félreértelmezett mémmé korcsosult. Többen gondolják mint nem, hogy ha odavetik a világnak amit elsőnek gondolnak akkor ők bizony őszinték. Pedig a kérdéskör mélyebb, és jelentőségét nem igazán lehet túlhangsúlyozni. 
Mert az őszinte kinyilatkoztatás ellentéte az elnyomás, amire úgy utal a mű, hogy rákhoz vezet. Ezen nem fogok kukacoskodni (sokat), de a rák egy multi faktoros civilizációs betegség és az elnyomás itt csak egy szereplő a megannyi tényezőből. Nem vitatom, hogy az elnyomás, krónikus stressz, idegeskedés által megnövekedett stressz hormonok szerepet játszhatnak a rák kialakulásában, de önmagukban nem okozzák a betegséget. Ugyanakkor ez nem vesz el az őszinteség jelentőségéből, sőt ha valaki már csak azért őszinte mert retteg a ráktól, már előrébb van. 
A párkapcsolatok funkcionalitásának elég meghatározó mértékegysége és mutatója a szex. Gilján igen nagy hányadot szenteli a műből ennek a témának, és mindezt nem akárhogy teszi. 
Első körben mikor előkerültek a szexuális energiák én egy kicsit megijedtem, hogy átevezünk spirituális világ megfoghatatlanságába. Lélekben felkészítettem magam hogy horoszkópok, csakrák, és unikornisok következnek száz oldalon keresztül, de kiderült a félelem csak az én fejemben létezett. Nem csak hogy ennek a szöges ellentétét lehet olvasni mélyreható anatómiával, gyakorlati technikákkal, és úgy amúgy létező dolgokkal, „lila ködös ezoterikus humbug” helyett. Gilján erősen bírálja is spiritualitás mivoltát a kérdésben, mindezt teszi úgy, hogy senkinek nem gázol a hitvilágába. Egy újabb erényről az elfogadásról tesz tanúbizonyságot, melyet megannyi ember helyezhetne napi gyakorlatba, jóllehet én is! De hagyjuk az ítélkezők ostorozását, inkább szexeljünk!
Ez ügye az a téma, amit mindenki vérmérséklete és személyisége alapján dolgoz fel. A szende pironkodva, a prűd fintorogva, a macsó elismerően bólogatva, de a legtöbb ember csak nagyokat pislogva olvassa ezeket a sorok. Gilján ugyanis nem kíméli az olvasó közönséget analogikus szerelmi történetekkel. A téma nyelvezetével élve, „belevág a közepébe”, és „mélyrehatóan tanulmányozza” a kérdést. De a szóviccen túl ez tényleg így van. Nagyon széles a skálán dolgozza fel a szerelem testi manifesztációját. Számon veszi a szex megannyi aspektusát, mint a párkapcsolati jelentősége, gyakorisága, élvezeti szintje, stb. A könyv „Szenvedély” része, ami lényegében a kötet felét teszi alapos betekintést nyújt olyan kérdéskörökbe, amik mindenkit érintenek valamilyen formán. 
Előkerül, hogy a jó szex legfőbb hozzávalója a szerelem, és hogy akarni kell boldoggá tenni a másikat. Ez struktúrájában kifejezetten hajaz a boldogságról szóló részre, mert annak is alap feltétele, hogy az ember tudatosan törekedjen a boldogságra. Megint szót kapnak a hormonok, és hogy miként is lehet előidézni vagy magasabb szintre hozni hatásukat. Az „ebéd közben jön meg az étvágy” elv itt is érvényesül csakúgy, mint az élet megannyi területén. Egyre szélesebb körben kezd elfogadottá válni ugyanis, hogy a tevékenység maga, ami aktivál, gondolatokat, érzéseket, ingereket. Felkelni is csak akkor borzalmas, ha órákig látjuk magunkat szenvedni az ágyban majd ugyanennyi ideig rajzoljuk magunk előtt a képet, hogy miként fogunk félholtam pislogni a munkába. De ha a vekker felpofozása után rögtön kiugrunk az ágyból, mindjárt beindul a vérkeringésünk, elkezdjük szervezni a napot, lefőzni a kávét, és a nap végén mindjárt nem lesz olyan kálvária jellege a reggeli emlékképnek. Ez a szexnél nincs másként. Ha túlgondoljuk, könnyen eljutunk odáig teherként, problémaként fogunk rá gondolni. 
Az egészség is előkerül, mint befolyásoló tényező, teljesen jogosan teszem hozzá, mert ahogy lelki béke és boldogság sem létezhet a megfelelő testi funkcionálás nélkül, úgy a szex teljességét sem élhetjük át beteg szerevezettel. Régi mondásom, hogy a szervezet nem egy malacpersely. Semmi sem annyi, mint amennyit beleteszünk. Komoly biokémiai folyamatok mennek végbe folyamatosan és kis túlzással minden kapcsolatban van mindennel. Ezzel nem akartam túláltalánosítani a témát, mindinkább rámutatni hogy az „ép testben ép lélek” igenis komoly jogossággal bír. Csak hogy mindjárt egy közvetlen példát mondjak, a szervezet gyulladásszintje, az elhízottság, a vércukorszint, az inzulinszint, és megannyi más faktor mind szoros összefüggésben van a szervezet hormonháztartásával. De hogy egy közvetett példát is írjak, a szex kivitelezése sem egy tündérálom, ha valaki nincs formában. Persze a szerelmen és a hormonhatásokon túl azért sok minden más is közrejátszik. Ennek keretében végig veszi a szexuális defektusokat, a védekezés formáit, az önkielégítés hatásait, és a pornó destruktív mivoltát. 
Itt említésre kerül a stressz (megannyi más tényező között), mint a szexre negatív hatást gyakorló tényező. Nagyon szemléletes, nemkülönben szórakoztató példát hoz fel evolúciós mintán, és mutatja be az emberi hormonok és ösztönös válaszreakciók folyamatát. Azon a ponton mikor az ősembert megtámadja az ősmedve az ősaktus közben és kényszerül kiszállni az őspunciból…nekem bizony újra kellett gondolnom az evolúcióról alkotott képemet, közvetlen miután kiröhögtem magam. De a mókás képi világon túl a tanulság is átjön; Csakúgy, mint a gének, vagy az emésztés a fentebbiek is ősi környezethez vannak igazítva, és ez nemigen változott azóta.
A stressz enyhítésére, előjön a sport, esetleg a meditáció, vagy maga a szex nyugtató hatása. Ez talán érdemel annyi kiegészítést, hogy megkülönböztetünk akut illetve krónikus stresszt. Az ősmaci példája az első kategóriába esik, hacsak nem üldöz minket az a kitartó jószág hétfőtől-péntekig, nyolc és négy között. Viszont a nyugati társadalmakra sokkal inkább az utóbbi jellemző. És egy krónikussá vált stresszes állapotot csakis az okozó tényezők megváltoztatásával lehet megoldani. Mert ügye meditálhatunk naphosszat, a csekkek nem lesznek befizetve és sajnos főnökünk sem lesz kevésbé idegbeteg holnap bármennyit sportolunk. 
A fejezet ugyanakkor igenis elgondolkodtató, és ha nem is mindenki kapja meg válaszait, a helyes kérdéseket már a kicsit is nyitottabb fülűek fel tudják tenni maguknak. Hasznos infók, példákkal és tudománnyal alátámasztva, egy nyitott és gyakorlott ember tollából, fesztelen hangnemben, tabuk nélkül.
De most ugrik a…maci a málnásba! Szex a gyakorlatban! Az elméleti felkészítő és a nemi szervek gyors áttekintése után Gilján a szó legszorosabb értelmében kézzel fogható gyakorlatokat kínál az olvasónak miként tudja felpezsdíteni, tökéletesíteni, vagy épp megmenteni szexuális életét. Mindezt művészi érzékenységgel, és tudományos pontossággal teszi. Szerintem egy szenzációs összeollózása a témának megannyi eredetből. És mikor azt mondom, hogy a fejezet mögött érezhetően sok utánajárás van, akkor nem 1200 munkaóra nettó szeretkezésre gondolok. A szerző szakkönyvek alapján, esettanulmányokból, szexológusokkal való konzultációkból, és nem utolsó sorban személyes tapasztalatból összesített tapasztalatit osztja meg a nagyérdeművel. És itt aztán a teljesség igénye nélkül jönnek a megoldandó kihívások a hüvely orgazmus magasabb szintre emelésétől, egészen olyan sci-fibe illő témákig, mint a férfi orgazmus színlelés, vagy a férfi multi orgazmus. 
Nem fogom túl részletezni, vagy lelőni a poént, kiegészíteni pedig nem is tudnám. Én csillogó szemekkel olvastam ezeket a sorokat, és izgatottam vártam, hogy nekiláthassak a gyakorlásnak. Földi halandóságom ékes bizonyítéka, hogy megannyi újdonságot tanultam, de meggyőződésem hogy ezzel nem vagyok egyedül. Nemtől, kortól, tapasztaltságtól, vagy kapcsolati státusztól függetlenül mindenki számára van benne valami hasznos, vagy új, esetleg megszívlelendő. 
A könyv nyelvezetét tekintve letisztult, közérthető, folyamatában nyomon követhető. Kerüli a fellengős szakmai kifejezéseket, sőt néhol már-már szórakoztatóan triviális. Ez nem azt jelenti hogy tudatosan kerülné a tudományos zsargont, sőt ha előkerül egy kifejtendő fogalom azt részletekbe menően kifejti a közérthetőség kedvéért. Egyediségét az is emeli, hogy sajátságos elnevezéseket használ. 
Összességében a könyv egy igazi remekmű. Megannyi fontos kérdést feszeget, és ugyanennyi fontos választ talál. 
A két jól elkülöníthető rész (Boldogság és Szenvedély) között szoros kapcsolat van. Az első egyformán alapfeltétele a másodiknak, noha receptjük ugyanaz, és Gilján zseniálisan soroltatja fel, majd mutatja be a hozzávalókat.
A megértéshez szükséges elmélet evolúciós szemszögből van megvilágítva és tudományos bizonyítékokkal alátámasztva. Logikus, hiteles, és nyomon követhető. Mindezekhez pedig kézzelfogható gyakorlati lehetőségeket kapunk melyek végig vonulnak a könyv egészén, így boldogtalanságunk vagy lapos kapcsolatunk szó szerint saját kezünkbe kerül. És bizony innentől lehetőség mindenre van. A boldogságot is ugyanúgy gyakorolhatjuk, mint az önkielégítést. 
Ahogy jó apám szokta mondani: „a jó pörkölthöz alap fűszerek kellenek.” Ez itt sincs másként. Vissza kell térnünk a boldogság és a kapcsolati élet alapköveihez, és azokra fókuszálnunk. Az empátia, a nyitottság, és a türelem legalább annyira fontos, mint az önszeretet és a személyes célok. 
A könyvet Allen Carr – Easy way to stop somking-hoz is tudnám hasonlítani. Ha egyszerűen csak elhiszed amit olvasol, akkor csodálatos változások elébe nézel. Ha nem akkor a legeslegrosszabb ami történhet veled, hogy elolvastál egy könyvet ami nem tetszett. Szóval érdemes nyitott elmével nekivágni.
A másik fontos hasonlat a két mű között, hogy ez a könyv is megváltoztatta az életemet! 
Köszönet a szerzőnek Gilján Jánosnak
Victor C. Fields