A Nyitva című vígjáték elemzése és hogy miként működhet a monogámia boldog párkapcsolat-ként
A múlt héten megnéztünk a Nyitva című magyar vígjátékot, ami a stílusához képest elég kemény témákat feszegetett.
Vigyázat, spoiler következik! 🙂
A film főszereplője egy 30-as pár, Fanni és Bálint, akik 5 éve vannak együtt. Az 5 év alatt már teljesen ellaposodott a kapcsolatuk és lassan kikopott belőle a szex is. Ennek ellenére Fanni titkon reméli a lánykérést, de Bálint nem biztos benne, hogy el szeretne köteleződni Fanni oldalán. A barátaik is hasonló párkapcsolati problémákkal küszködnek, de náluk még a kisbabával járó felelősségmegosztás is problémát jelent.
A történet során megismerhetjük Fanni szüleit és a bátyját is. A bátyja családi élete is egy nagy káosz, titokban rendszeresen félrelép, és szerinte a párja is, de ez nem derül ki egyértelműen a történetből. A szülőknél az apuka egy megkeseredett öregember, az anyuka pedig a külsőségek rabja és próbál úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de közben mindketten boldogtalanok.
Fanni és Bálint, hogy a szexuális életüket újra fellendítsék, elhatározzák, hogy nyitnak a swinger világa felé. Hamar szembesülnek azzal, hogy elméletben sokkal könnyebb megélni a nagy szabadságot, mint a gyakorlatban. Durván szembesülnek a féltékenységgel, amikor a párjuk valaki mással van, vagy volt együtt, hiába a kölcsönös beleegyezés. Ezek után ahogy borítékolni lehet, jönnek a drámázások, majd a szakítás és a végén az újra egymásra találás.
A film szerintem a következő problémákra hívta fel a figyelmet, de válaszokat nem kínál, ránk bízza a véleményalkotást.
1. Mi a baj a monogámiával, és miért nem tud működni sok embernél?
A film arra mutat rá, hogy egyetlen szexuális partner a legtöbb ember esetében sajnos nem kielégítő, és nem létezik olyan monogám párkapcsolat, ahol legalább a kísértés ne jelenne meg a félrelépésre. Ugyanakkor elhangzik egy nagyon fontos gondolat is, miszerint ha már valakiben megszületik a motiváció a félrelépésre, akkor ott már gondok vannak a kapcsolattal, amiket érdemes kezelni. Véleményem szerint a legtöbb embernek azért van problémája a monogámiával, mert önmagával van problémája, és tévesen azt gondolja, hogy egy másik partnerrel minden jobb lenne.
A kapcsolatok elején érezhető pezsgés, az újdonság varázsába vetett hit csábítása a gond. Egy monogám kapcsolatban ezt a kezdeti pezsgést csak egyszer tudjuk átélni, és onnantól közös munkával tudunk újfajta szenvedélyt teremteni, amely nem minden párnak sikerül. Éppen ezért sokan nyitnak mások felé, akár szexuálisan, akár a poliamória útján, vagy a legáltalánosabb megoldást választva, vagyis félrelépnek.
2. Mi a baj a félrelépéssel? A film bemutatja a félrelépést választó testvért és a családját. Érezhető a két szülő közötti feszültség, az intimitás hiánya, ami a gyerekekre is rávetül, és ezáltal ők is folyamatos konfliktusban állnak egymással. A film nem részletezi a témát, de felhívja a figyelmet arra, hogy bár ez a legáltalánosabban alkalmazott megoldás, mégis a rendszeres félrelépések lehetetlenné teszik a családi harmónia megteremtését és fenntartását. A félrelépéssel a legfőbb probléma, hogy nincs konszenzus a pár két tagja között az alkalmazást illetően, ezért nem több, mint egy árulás a másik és a monogámia ellen.
A film abba már nem megy bele, hogy a megcsaló fél valójában egy párkapcsolati hiányt akar betölteni a szeretőjével, vagyis elvenni akarja, ami hiányzik neki és nem adni akar. Ez pedig hosszútávon nem fog tetszeni a szeretőnek sem, ezért az ilyen kapcsolatok többsége halálra van ítélve hosszútávon.
3. A gyerekvállalás nehézségei. A film nem próbálja meg rózsaszín szemüvegben idealizálni a gyerekvállalást sem, hanem világosan bemutatja, hogy egy gyenge lábakon álló párkapcsolat, és a nem megfelelő szexuális élet hogyan esik szét a gyerekvállalást követően. Viccesen felhívja a figyelmet egy játszótéri jelenetben arra, hogy a kisgyerekes nők egy része sajnos úgy viselkedik, mintha aszexuálissá vált volna a szülés óta, igazából csak a gyerekébe menekül a széteső párkapcsolata elől.
A film kitér arra, hogy mennyire fárasztó a két egymást csépelő testvér fegyelmezése, és ezek után mennyire nem marad energia még a kapcsolat ápolására sem. Az én véleményem az, hogy a gyerekvállalás fantasztikus tud lenni, de csak akkor, ha megvan a kellő összhang a szülők között. A nem megfelelő stabilitású párkapcsolatba vállalt gyerek vagy gyerekek sajnos jó eséllyel tönkre fogják tenni a maradék harmóniát is. Viszont egy erős kapcsolathoz a gyerekek tényleg hozzá tudnak tenni, az ilyen erős kapcsolatért viszont tenni is kell, mert azt bizony nem adják ingyen a piacon.
4. Milyen veszélyei vannak, ha nincs kellő őszinteség és megfelelő kommunikáció a kapcsolatban? Sok apró poénnal hívta fel ezekre a film a figyelmet. Például a Fanni maszturbációjáról nem tudó és később a félrelépő szándékát titkolni próbáló Bálint szerencsétlenkedései és így tovább. Ezek a poénok nagyon jól megmutatták, hogy mennyire fontos a rendszeres és őszinte kommunikáció, hogy igazán megismerhessük egymást. Ne legyenek titkok és olyan rejtett oldalak, vagy vágyak, amik megmérgezhetik a kapcsolatot.
5. A klasszikus férfi elvárások és diszkriminációk problémája. Az események során a mű zseniálisan bemutatja a gyerekkorból hozott férfi és női viselkedéséi normák közötti eltéréseket. Bálint szerint egy NŐ ne maszturbáljon, azt csak férfinak szabad. Később, amikor a hármas felállás volt terítéken, akkor Bálint csakis a két nő, és egy férfi felállást tudta elképzelni, a két férfi, és egy nő típusút nem. Tipikus jelenet volt az is, amikor félre akart lépni, ezért finoman jelezte Fanninak, hogy mostantól készen állnak arra, hogy egymás nélkül is nyissanak idegenek irányába.
Miután Bálintnak nem sikerült a félrelépés, ellenben Fanninak igen, Bálint teljesen kiborult, pedig ő maga hozta fel ezt az opciót. A félrelépés sokaknál (főleg a férfiaknál) egészen addig elfogadható, ameddig a másik nem csinálja, csak ő. Ez viszont nem túl igazságos hozzáállás.
6. Egy celebbel szabad félrelépni? Akkor bárkivel szabad, nem? Kimondottan ötletes csavar volt a filmben, amikor hőseink arról beszéltek, hogy az XY sorozatsztárokkal félre szabad lépni, mert azok mégis csak sztárok és úgysem fognak belépni a hálószobába. Aztán a film végén amikor Fanni és Bálint szaunázik, belép az említett két híresség a helyiségbe és hoppá…
Biztosan rengetegen vannak, akik megbeszélték a párjukkal, hogy senkivel nem léphetnek félre, kivéve az Olsen-ikrekkel, vagy Brad Pitt-tel, vagy bárkivel. Ez egészen addig poén, ameddig esélytelen, hogy valóra válik, de mi van, ha MÉGIS megtörténik? Akkor tényleg szabad lefeküdni a hírességgel?
7. Milyen előnyei/hátrányai vannak a párkapcsolat megnyitásának az idegenek felé? Hangsúlyozom, hogy a film nem foglalt állást semmilyen irányban, ami egyszerre előnye és hiányossága is, ezért a swinger-világot sem akarta idealizálni. Előnyként szépen átjön a vágyak megélése, az új izgalmak és élmények lehetősége, valamint egy sokkal nyitottabb szellemiség megteremtésének az esélye. Pozitív mintának beállítottak egy 40-es párt, akik közel 20 éve élnek együtt állítólag boldog, és nyitott kapcsolatban. Mivel sokat nem tudunk meg róluk, így feltételezzük, hogy tényleg elégedettek ezzel az életformával.
Hátránynak pedig bemutatja a film a féltékenységet, a saját és a párunk határainak a tiszteletben nem tartásával járó veszélyeket. A film szembesít azzal, milyen lelki sérüléseket tud okozni, ha beleerőltetjük akár magunkat, akár a párunkat egy olyan szituációba, amire még nem áll/állunk készen.
8. Mi történik, ha nincsenek szabályok és mi történik, ha túl sok átláthatatlan szabály van a kapcsolatban? Mindenképp érdemes kitérni annak fontosságára, hogy legyen megállapodásuk arról, hogy mit tehetnek meg és mit nem. Ha nincs szabály, akkor a legjobb indulattal is megsérthetjük a másikat. Ha pedig túl sok szabály és átláthatatlan szabályrendszer van, azokat lehetetlen betartani. A legjobb, ha kevés, de világos és egyértelmű szabályunk van, amit mindketten elfogadtunk.
9. A szakítás katarzisa és a büszkeség veszélyei. Kimondottan hasznosnak tartom a szakítás utáni üresség érzést demonstráló filmeket. Ezekben azt látom, hogy manapság sokkal népszerűbb a dolgok lecserélése, mint megjavítása, így a kapcsolatokat is könnyedén “kidobjuk”. A szakítás után sok esetben előfordul, hogy a pár felismeri, nem volt okos döntés szétmenni, de a büszkeségük miatt nem vállalják fel a tévedésüket, hanem inkább a magányt választják.
Természetesen számtalan esetben a szakításnak meg van a teljes létjogosultsága, nem ezekre a helyzetekre gondolok. A probléma azokkal a szakításokkal van, ahol egy lezáratlan kapcsolatot, a még menthető helyzetből rúgnak fel a felek. Majd később felismerik, hogy hibáztak, és annyira büszkék, hogy nem vállalják fel a felelősséget, és inkább szenvednek. Ebben a filmben ezt végül Fanni törte meg, ő volt elég “tökös” ahhoz, hogy megpróbálta rendezni a közös dolgokat.
10. Tetszett az a rész is, amikor bemutatta a film, hogy egy szép és dekoratív nőnek bizony nem kell ostobának lennie. Attól, hogy egy nő szexi, lehet okos is mellette, az egyik nem zárja ki a másikat. Bármennyire is fontos az intellektus, a nő igenis igyekezzen szabadon megélni a szexuális energiáit is, ugyanis a szexualitásunk tesz minket egyedivé. Ha elfojtjuk ezt az erőt, akkor okos emberként sem fogunk tudni ragyogni.
A film egy kicsit olyan, mintha Murphy írta volna a forgatókönyvet: ami elromolhat, az el is romlik. A film első sorban mindennapi problémákra hívja fel a figyelmet humoros formában, de nem foglal állást, megoldást nem ad. Ez persze valahol érthető, hiszen nincs is jó megoldás. Nincs képlet az ideális vagy boldog párkapcsolat-hoz. Ahány pár, annyiféle kapcsolat. Ami működik az egyiknek, az nem biztos, hogy működik a másiknak is.
Jómagam a monogámiában és a családban hiszek, de abszolút belátom ennek az útnak a buktatóit, és a hiányosságait. Éppen ezért nem is állítom, hogy mindenki legyen monogám, és vállaljon gyereket, mert ez a modell egész egyszerűen nem való mindenkinek.
Ugyanakkor azért dolgozom, hogy segítsem azokat, akik ezt az utat választották és hitet adjak ahhoz, hogy bizony lehet kielégítő szexuális élet egyetlen partner oldalán egy (vagy több) (kis)gyerek mellett is. Hogy mennyire volt “jó” a film? Ez is relatív. Nekem tetszett, de nem azért, mert eszméletlenül jó film volt, hanem azért, mert nagyon sok valós problémára sikerült humoros formában felhívnia a figyelmet. Azt gondolom, hogy ezzel az üzenettel rengeteg emberhez el lehet jutni, ami egy nagyszerű dolog. Sokak számára segíthető elő a boldog párkapcsolat.
A film tanulsága tehát szerintem ez: legyünk őszinték magunkhoz és a párunkhoz és keressük a konszenzust az élet valamennyi területén. Tartsuk tiszteletben a saját és a párunk határait. Amennyiben tágítani akarjuk a határokat, akkor az is konszenzusos alapon történjen, és a kevésbé nyitott vagy lassabban nyíló fél igényeihez igazodjon. Végül ez a film megerősítette az egyik kedvenc tanácsomat, miszerint,
ha jót akarsz a gyerekednek, szeresd jobban a párodat! 🙂
Gilján János életmód-, párkapcsolati és szexuál coach
Érdekelhet még: