Beszédfejlesztési, beszédindítási kétségeink, eredményeink

Miron down szindrómás gyermekként jött világra. A down szindrómás gyermekek igen nagy százaléka beszédfejlesztési problémákkal küzd. Általában nagyobb a nyelvük, és alacsony az IQ-juk. Ehhez képest Mironnak mindig is okos, érdeklődő tekintete volt. Már prenatális kortól angolt is hallgatott – az egy évvel idősebb testvérkéjét oktattam, de persze ő is hallotta a pocakomban.

10 hetesen már tudta közölni, hogy szopizni szeretne, és 9 hónaposan 8 szót használt, amit ki is mondott. Erről itt hallhattok beszámolót.

Nem történt további fejlődés, sőt, ezeket a teljesen felismerhetően kiejtett szavakat is elhagyta.

2,5 éves korában nagyon csúnyán elharapta a nyelvét, aminek nyoma még most, közel 1,5 év múlva is megmaradt. Az orvos szerint nem kellett összevarrni, de ez nagyon komolyan visszavetette a beszédben és a táplálkozásban egyaránt. Annyira, hogy először csak a zöldségféléket hagyta el, majd mire betöltötte a 3 évet (a sérülés után 5 hónappal) már csak kizárólag tápszert volt hajlandó fogyasztani, 3 hónapon keresztül. Ez köszönhető volt a nyári hőségnek is, csak az augusztus végi hűvösebb időkben kezdett újra érdeklődést mutatni bármilyen szilárd étel iránt. Nagy Szaffinával közösen elmélkedtünk, mit is lehetne ezzel a csibével kezdeni, s ötletei hatására elindult egy nagyon enyhe javulás.

3 éves kora után tűnt fel, hogy nem néz a számra. Nem adott ki állathangokat, és nem figyelt rá, ha szóltunk neki, csak a TV – ben látott dolgokat utánozta – de azt igazán ügyesen. Nekünk nem, viszont Nimródnak szót fogadott (nyilván egy nyelvet beszélt a két kicsi), és bizonyos helyzetekben, pl. lovacskázás illetve masszírozás közben figyelte a szánkat.
Az általam készített beszédfejlesztő videókat nézte, de azt sem utánozta.

A beszédkártyákat, könyveket változatlanul heti rendszerességgel nézegettük, rámutatással kérdezgettem: ez mi? és persze én magam válaszolgattam is rá. A tárgyak megnevezése mindennapos nálunk, és igyekszem egyszerű nyelvezettel beszélni hozzá.

Az angol nyelvű videókat napi szinten hallgatja. Nimród tegnap állapította meg, aki a héten lesz 5 éves, hogy ő már teljesen tud angolul is. És igaza is van… De Miron nem mond semmit angolul sem. Ő júliusban lesz 4. Ettől függetlenül, én biztos vagyok benne, hogy okos gyerek, és még a felfogása is nagyszerű, csak a nyelvi dolgokat nem úgy értelmezi, ahogyan kellene. 

A kétségeink mostanában lettek igazán nagyok. Andi nénivel, Miron gyógypedagógusával azt figyelgettük egy pár hete, hogy vajon egyáltalán érti-e, amit mondunk neki? Ugyanis semmilyen szinten nem akar szót fogadni, és az utasításokat is csak akkor végzi el, ha ott van a megszokott szituációban. Akkor viszont ügyesen és gyorsan megy neki.

Mindig is jellemző volt, hogy míg a másik 4 gyerekem (főleg Nimród) magától megtanult mindent, Mironnak sikerült megtanulnia a dolgokat, DE MINDENT meg kellett neki mutatni, végig kellett vezetni a folyamaton, akár ki kellett erőszakolni belőle a mozdulatot, hogy tudja. Andi néni nagyon profi ebben. A kicsim már agility pályán is simán végigmegy 🙂 

Észkerékkapcsoló

Kb. 2 hete felmerült, hogy a késői mászás alkalmazás miatt, talán a két agyféltekéje nem működik eléggé együtt. Így elővettem az edukinesztetika könyvecskémet, és azóta minden nap a reggelt az agyféltekék “bekapcsolásával” és összekötésével kezdjük. Vicces, egyszerű mozdulatok, a pici karjaival is könnyen megcsináljuk. Mindig kacag rajta, azt hiszem, csikizi magát vele 🙂
Eleinte csak azt láttam, hogy mintha többet rám nézne, illetve az eddigi 2 perces forgást (dervistáncot jár) 3 percig is simán bírja, elesés nélkül.

Aztán újabb dolgot eszeltünk ki Andi nénivel. Ha nem ért a gyerek, akkor bizony addig kell kutatni a közös kommunikáció lehetőségét, amíg meg nem találjuk azt. Közöltem Mironnal a múlt héten: Kisfiam, vagy TE tanulsz meg az én nyelvemen, vagy én a Tieden! De beszélni fogunk, az biztos! Kíváncsi vagyok Rád, tudni akarom, mire gondolsz, mit szeretnél!

Ezt a kis monológot összekötöttem néhány képpel. A telefonommal lefotózgattam kedvenc ételét, kedvenc tevékenységét (a fürdést), és a cumisüvegét, a kedvenc meséit és a kertben álló csúszdát. Meg néhány más dolgot, de egyelőre ezeket szoktuk használni. Elszomorodtam, mikor megmutattam neki a fürdőkád képét, ahogy folyik bele a víz, és nem volt rá semmi reakció. Hiába kérdeztem, akar-e fürdeni, megyünk-e a kádba? Csak nézte. Pedig a pancsolásnál jobban talán semmit sem szeret csinálni. Ez mindenképpen azt bizonyította, hogy nem érti, mit is akarok tőle.

Mikor meghallotta, hogy folyik a víz a kádba, már egyértelműen be akart szállni. A kádban játszva is lefotóztam. Mondtam neki, ujjammal mutatva a képet: Miron fürdik. 4-5 alkalommal is oda tartottam elé a képet, aztán hagytam, hogy éljen kedvenc tevékenységének.

Mesék az ABC hàzból

Az érdekes az volt, amikor kivettem a kádból. Felpattant a kanapéra, vitte a kis képeskönyvét (elsős olvasókönyv), amiből mindig szoktuk nézegetni a betűhöz tartozó képecskéket. Nimróddal már a betűket tanuljuk, Mironnal a képeket belőle. Tehát, beült a szokott helyére magától, és felütötte a könyvet, majd elkapta az ujjamat.

Az én mutató ujjammal mutatott rá az első képre. Várakozásteljesen nézett rám. Mikor kimondtam a képen szereplő dolgot, elmosolyodva ment a következő képhez.

Persze, a legutolsó képet választotta, és visszafelé haladtunk, de ez egyáltalán nem zavart. Most láttam rajta először, hogy meg akart érteni, tanulni egy szót!
Húszszor elmondtuk visszafelé a képsor alsó felét, de közben átváltott a saját hüvejk ujjára, az enyémet elengedte.

Ez egy hete történt.
A napi rend szerint, tesók suliba, oviba indulása után, “bekapcsoltuk” Miron agyát.
Ez után megmutattam neki a kádas képet, és mondtam, hogy menjünk fürdeni, Miron fürdik. Szólt a zene, és igazán láttam rajta, hogy az jobban leköti, mint az én mondókám. Szóval kikapcsoltam, és megismételtem: Gyere, menjünk fürdeni. Miron fürdik, és mutattam a képet.
…és képzeljétek el, ELINTDULT a fürdőszobába. Útközben összeszedett vmi autót, amit a kádban is szokott használni, és kétségek nélkül fürdeni akart. Aztán csalódottan dobta be a kádba az autót, mert víz még nem volt benne. De csak így lehettem biztos abban, hogy most már a kép hatására felfogja, fürdésre invitálom, és nem a víz csobogása miatt megy oda.

Úgy gondolom, ez már egy olyan dolog, amin érdemes tovább menni. Andi néni azt mondta, csak 2-3 képpel kezdjünk, ha azokat teljesen biztosan tudja már, akkor bővíthetjük a kört.

Mi folyamatosan keressük a jó és mégjobb megoldásokat. Így, ha szerinted Te tudsz egy jobb megoldást, kérlek, keress meg bennünket! 

Ha szívesen elfogadod a mi ötleteinket, keress meg bennünket a Facebookon az ONLY + 21 – hétköznapi epigenetika oldalon.

Amint újabb fejleményünk lesz Miron beszédindítása ügyében, természetesen értesítünk erről! 

Szeretettel: Mészárosné Kis Edit

Share Button

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük