Az leszel..

Nem mondanak túl nagy hülyeséget a Vaisnavák, hogy az leszel ami utolsó gondolatod volt. Elvégre a tetteink visszahatásaiból fakadó mozgató programok szabják meg, miből mivé változik a tudattartalom.

Ők azonban úgy hiszik, hogy a tudatnak (ők ezt léleknek nevezik és szeretik is hangoztatni) az átmeneti hordozója, a fizikai testként ismert jelenség. Mintha az életben a test, csak egy ruha lenne, amit halálkor levet a lélek (atman) és mikor visszajön, az által mire gondolt legutoljára, annak megfelelő ruhát vesz fel újra. Ez buddhista szemszögből részben banális, részben nem. Igazuk van abban, hogy fontos, hogy annyira letisztuljon a programkészlete egy embernek a halála pillanatáig (karma tisztulás vagy szembesüléssel, vagy pozitív érdemekkel vagy máshogy), hogy szabadon megválaszthassa, mire akar összpontosítani. Buddhista szemszögből a legjobb a létforrásunk egy szimbolikus alakjára, egy belső mester víziója vagy érzése formájában (ügyes módszer a tudat elterelődése ellen, úgynevezett pozitív yidam illúzió teremtése, ami bevisz a valódi megtisztult tudat állapotába) összpontosítani, ezt nevezik lama yidam-nak. A Vaisnavák felfogásában sok a duális szánkja filozófiához hasonló elem. Végülis a bhakti jóga azaz a szeretet gyakorlásának módszere ki van náluk hangsúlyozva a maradandó örök személyiség képzetre. Így ők maradandó örök lénynek fogják fel Istent (a létforrásunk számukra felfogható fajtája, kizárólagos főszemélyiség) is, mint aki minden energiájával fenntartja (Visnuként) ezt a létezést és az iránta való önzetlen odaadással (bhakti) lehet a kegyeibe férkőzni.

Ennek a minden lényt vonzó jelenségnek a szimbóluma a pávatollas furulyázó kék kisfiú, azaz a “fekete” Káli – Krisna (egy időben valószínű a női bennszülött dravida törzsi Káli istennő és Krisna alakja egyek voltak) alak. A hindu tanok, főként a Védák (mint minden hindu tanítás bölcsője) tele vannak bonyolult szimbolikával, de mindenki csak azt értheti meg belőle, amit megenged megérteni magának, vagy másoknak hogyha csoportban (közösségben) gyakorolnak. Akár egyetlen mondatot is a Védákból (vagy bármely vallás szent iratából) ahány iskola annyiféleképpen értelmezhet bárki. Mert minden iskola egy kialakult megvalósítás közbeni RÉSZlátásmódra vezeti vissza a saját hagyományát. Lévén, nincs tudatában annak. hogy ez csak részlátásmód. Ha tudatában lenne, nem ragadna bele semmilyen elért eredménybe (iskolába, irányzatba, vallásba) és nem csapná be magát azzal, hogy rátalált a végsőre. Ne legyen senki elfogult a buddhista tanokkal szemben sem, nem az egyedüli üdvözítő út, de egy nagyon hatékony eszköz, igazán gazdag repertoárral. Mindez “csak” egy részlátásmód, ami az ember fejlődésében kialakult és továbbvezet a felfoghatatlan ősforrás felé 　