“Dias és Ressler 2014-ben publikált kísérlete mérföldkő volt. Kiderült ugyanis, hogy az elektromos fájdalomhoz kondicionált jó illat félelme öröklődik. Két generáción át magától a jó illattól is féltek az egerek, mindenféle elektromos fájdalom nélkül. A magam részéről ekkor döbbentem rá arra, hogy azt hisszük, szabadok vagyunk, de valójában egész életünket a korábbi generációktól öröklött minták, valamint az életünkben – főleg magzati és kisgyermekként – szerzett jó és rossz tapasztalatok irányítják.” emlékeztet bennünket Bókkon prof.

Ez az emberek esetében természetesen jóval bonyolultabb.

Honnan tudhatjuk, hogy nem vagyunk urai saját testünknek, tudatunknak, életünknek?

Ha hosszabb távon rosszul érzem magam úgy, hogy nem tudom az okát, már gyanakodhatom. Ha nem működnek a kapcsolataim, rendszeresen zavar keletkezik a munkahelyemen, a pénzügyi dolgaimban. Esetleg „csak” állandóan rossz a hangulatom, miközben kiegyensúlyozott, vagy annak tűnő gyerekkorom volt. Jellemző az is, ha hasonló időközönként ugyanolyan helyzetbe sodorja magát az ember.

Mit lehet ilyen helyzetben csinálni? Olvassátok el a cikket, amiben Bókkon prof. az interjúalany. A cikket itt találhatod: “Az ember legfőképp szabad és tudatos akar lenni, aztán negyven felé rájön, hogy a tudatalatti irányít mindent!

Professzor Bókkon István 

Ez is érdekelhet:

Emberlelkek rovat – professzor Bókkon István írásai, gondolatai, filmajánlója

Epigenetika és emlékezés

Share Button

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük